A St. A csapat sikere még mindig magasabb, ha a csapat legjobb pontszerző szélsője visszatérhet.
Az egyik dolog, amiben a sportrajongók, köztük a St. Louis Blues szurkolói is jók, hogy elfelejtik, mennyire fontos lehet egy játékos. Amikor valaki megsérül, előjönnek az ellenzők, és mindenféle ostobaságot összehordanak arról, hogy a csapatnak sosem volt szüksége rá, és bizonyos esetekben jobban is járnak nélküle.
Ez alapvetően most Vladimir Tarasenkóval van így. Bár Tarasenkónak mindig is volt egy kis szurkolói csoportja, akik nem álltak mellette bizonyos állandósági problémák miatt, ez a csoport most, hogy a válla problémássá vált, úgy tűnik, még nagyobb lett.
Meg kell mondani, hogy egy játékos, aki két vállműtét után 100%-os állapotban tér vissza, nem a legjobb. Ez nem csökkenti azt, ami Tarasenko nélkül hiányzik a Bluesnak.
Elfelejtjük, hogy Alex Ovecskin mellett Tarasenko volt a legkövetkezetesebb góllövő az NHL-ben az elmúlt években. Tarasenko nem jutott el 40 vagy 50 gólig, ahogy azt vártuk tőle, de soha nem volt az a visszaesés a gólszerzésben, ami még néhány elit játékosnál is tapasztalható.
Amikor a sérülését Mike Hoffman megszerzésével párosítjuk, a Blues-szurkolók jelenleg hajlandóak elfelejteni Tarasenkót. Ez hiba, mert a visszatérése igazán veszélyessé tenné ezt a csapatot.
Ez nem jelenti azt, hogy a Blues képtelen lenne Tarasenko nélkül újabb Stanley Kupát nyerni. Nélküle is voltak sikereik 2019-20-ban, a szezon leállása előtt.
Mégis képzeljük el, milyen nehéz lenne ezt a csapatot védeni, ha lenne két legitim gólszerző szélsőjük. Ne vegyük el a dicséretet az olyan srácoktól, mint David Perron vagy Jaden Schwartz, de nekik több a képességük, mint a tiszta lövésük.
Hoffman és Tarasenko lövők, tisztán és egyszerűen. Nincs szükségük arra, hogy egy csomó fantáziadús mozdulatot tegyenek, vagy hogy egy nagyszerű játékmester állandóan felállítsa őket. Ők képesek gólt lőni.
Reméljük, hogy Jordan Kyrou egy nap talán beleillik ebbe a formába, de ő inkább egy Perron-típus lesz. Szóval, a Blues sokkal jobb lenne, ha Tarsenko egészséges lenne, és tényleg szét tudnák szórni a góljaikat.
Ha Tarasenko egészséges lesz, képzeld el, milyen mélységed lenne, ha egy olyan játékost, mint Schwartz, Hoffman vagy Tarasenko a harmadik sorba tudnál tenni. Amíg korlátozni tudod a játékidő miatti zúgolódást, addig ez nagyon sokféle tehetséget jelent a top kilencben.
A Blues Tarasenko nélkül is nyerhet. Nem mintha ő jelentené a különbséget a Stanley Kupa és a rájátszás elmaradása között.
Mégis egy egészséges Tarasenko, még a harmadik vonalban játszó Tarasenko jelentheti a különbséget aközött, hogy a divízió élén végeznek, és a kupagyőzelem esélyesei, vagy a harmadik helyen végeznek a divízióban, és az emberek azon tűnődnek, hogy túljutnak-e az első körön. A Blues így is, úgy is esélyes, de ez nagy különbség.
Azt persze nem tudhatjuk, hogy Tarasenko visszatérhet-e. Lehet, hogy a válla már soha nem lesz a régi, és a Bluesnak onnan kell majd kitalálnia a dolgokat.
Ha vissza tud térni, a Blues ennyivel jobb lesz.