Szakszerűen írni a párbeszédet: Tanulj ezekből a nagyszerű párbeszédpéldákból

Kétségtelen, hogy egy történet egyik legerősebb eleme a párbeszéd. A filmekben a párbeszéd építi fel a film általános hangvételét, megteremti a szereplők közötti kapcsolatokat, és finoman feltárja a fő tematikus üzeneteket a közönség előtt. Így a párbeszédek hatékony megírása kritikus része annak, hogy bármilyen íróként sikeres legyél.

Ebben a cikkben megvizsgáljuk:

• Mit jelent a párbeszéd?
• Milyen a nagyszerű párbeszéd?
• A párbeszéd fejlődése.
• 10 példa a nagyszerű párbeszédre (2010-20)

A különböző műfajok különböző párbeszédekkel működnek jól. Néha a párbeszéd váratlan használata teszi a leghatásosabbá a történetet. Máskor egy előre megtervezett párbeszédre van szükség ahhoz, hogy a cselekmény zavartalanul haladjon előre. Ezért lehet trükkös a filmes párbeszédek megírása.

A párbeszédek írásakor a filmkészítőknek el kell dönteniük, hogyan akarják, hogy a közönség érzékelje a filmjüket. Komikus és szarkasztikus lesz? Komoly és realista lesz? Gyakran előfordul, hogy a filmkészítők e jellemzők kombinációját használják a párbeszédek írásakor.

A párbeszédek megírásának egyik legjobb módja, ha óriások vállán állva tanulunk. Ennek érdekében összegyűjtöttük a legjobb párbeszédpéldákat az elmúlt évtized tíz neves Oscar-jelölt/nyertes filmjéből.

Mielőtt azonban belevetnénk magunkat, nézzük át az alapokat.

A filmes párbeszéd áttekintése:

A filmes párbeszédet egyszerűen úgy definiálják, mint

“két vagy több szereplő közötti szóbeli beszélgetés.”

Ez az egyszerű definíció nagy teret enged az írónak a kreativitásra. Másrészt viszont sok teret ad a hibázásra is. Nem szabad elfelejteni: Vannak filmek, és vannak nagyszerű filmek. Ugyanígy vannak párbeszédek, és vannak nagyszerű párbeszédek.

A nagyszerű párbeszédnek célja van. A nagyszerű párbeszédeknek oka van minden egyes szóváltásnak. Ha egy filmben a párbeszédek nem illenek a karakterhez, feleslegesek vagy rosszul vannak elhelyezve, az könnyen leronthatja az egész produkciót. Nem szeretünk ócsárolni, de láttad A szoba című filmet?

A tökéletes párbeszédhez az íróknak két kérdést kell feltenniük maguknak:

• Mit ad ez a beszélgetés a közönségnek?
• Mit nyer a film ezzel a szereplők közötti szóváltással?

Ha ezekre a kérdésekre nem lehet válaszolni, akkor a forgatókönyv átdolgozásra szorul.

Mi a nagyszerű párbeszéd?

A párbeszéd megírásának legfontosabb felhasználási módja mindenekelőtt a fejlődés. A nagyszerű párbeszédek könnyedén előreviszik a történetet. Emellett a legkifejezőbb módon építi a karakterek személyiségét.

Az íróknak gyakran mondják, hogy “mutasd meg, ne mondd el”, és a párbeszéd pontosan ezt teszi. A közönség saját maga akarja megítélni a karaktereket, és a párbeszédek segítségével hagyod őket. A párbeszéd az, ahogyan a karakterek kifejezik magukat. A legjobb párbeszédek már a hangnemükkel is képesek felfedni egy karakter személyiségét, nem pedig a tényleges tartalmukkal.

A nagyszerű párbeszéd sokkal többet tartalmaz, mint a részek összege. Lehet a jéghegy csúcsa, amely alatt rengeteg minden rejtőzik. Vagy a nagyszerű párbeszéd lehet zene a fülnek, nyelvi fegyverként szolgáltatva, amely a közönség legmélyére hatol, akár pozitívan, akár negatívan (megnevettetni vagy megríkatni).

A dialógus fejlődése:

Az általános megállapítás szerint a filmes dialógusok a hangosfilmekkel, más néven a hangosfilmekkel keltek életre. Még azt is állíthatnánk, hogy a filmes párbeszédek a némafilmek korszakáig nyúlnak vissza. Ebben az időben helyi színészeket alkalmaztak, akik személyesen játszották el a szereplők szövegét a moziban.

A technológia akkori állása miatt a hangosfilmek csak az 1920-as évek végén kerültek kereskedelmi forgalomba. Az 1930-as évek elejére azonban a hangosfilmek, és ezzel együtt a párbeszédek világjelenséggé váltak.

A következő évtizedekben a rendezők és forgatókönyvírók kihasználták a szinkronizált párbeszéd lehetőségét. Sok filmkészítő nagyon aprólékos és extravagáns párbeszédstílust alakított ki. Ez az 1940-es évek számos screwball-vígjátékában is megfigyelhető. Az egyik legismertebb, az Ő lánya, a péntek, mindössze 92 perc alatt hatalmas, 191 oldalas forgatókönyvet használt fel.

Azzal szemben, hogy a párbeszédek megírása ma már megkérdőjelezhetetlen alapanyag a filmeknél, egyes írók az ellenkezőjét választották, megmutatva, hogy néha a kevesebb néha több. Erre példa az A Quiet Place című film. Ebben a 2018-as horrorfilmben, amelyet John Krasinki rendezett, egy 91 perces filmhez egy rövid, 67 oldalas forgatókönyv készült, amelyből alig tartalmaz párbeszédet.

A párbeszéd lehet nehézkes és lendületes, de lehet rövid és egyszerű is. Mindaddig, amíg minden egyes sor hatásos és hozzájárul, a párbeszéd minden bizonnyal képes egy egész filmet elviselni.

10 példa a nagyszerű párbeszédekre

Noah Baumbach Házassági történet című drámafilmje hat jelölést kapott a 92. Oscar-gálán. A film forgatókönyve a válás érzelmi zűrzavarára világít rá, és a kritikusok elismerően nyilatkoztak éleslátásáról és realizmusáról.

A Házassági történet arra tanít bennünket, hogy ha párbeszédet kell írni, gyakran a kényelmetlen igazság tud a leginkább rezonálni a nézőkre. A közönség szeret kapcsolódni egy filmhez, még a legvalószínűtlenebb módon is. Egyes filmek az emberi együttérzésre és az élet boldogító pillanataira emlékeztetnek minket. A Házassági történet dialógusa nem példa erre.

Baumbach hajlamos szinte minden szereplőjét górcső alá venni, gyötrelmesen igaz hibákat mutatva be, amelyek sok körülöttünk élő emberben, sőt még önmagunkban is megtalálhatók. A Házassági történet dialógusaiban a gázfény, az egoizmus, az önzés, a kapzsiság és a külső kontrollvesztés bizonyítékai jelennek meg.

A végeredmény két ember fájdalmas megjelenítése, akik a legrosszabbat hozzák ki egymásból. Mindketten a másik hibáira és bizonytalanságaira tapintanak rá, a mélyükig hatolva. Ez zseniálisan szemlélteti egy hosszú távú kapcsolat nehézségeit, mindketten annyi tudást birtokolnak a másikról, amit fegyverként tudnak bevetni.

“Először is, szeretem az anyámat, csodálatos anya volt. Másodszor, hogy mered az anyaságomat az anyámhoz hasonlítani! Lehet, hogy olyan vagyok, mint az apám, de nem vagyok olyan, mint az anyám!”

“De igen! Te pedig olyan vagy, mint az apám. És olyan is vagy, mint az anyám. Te vagy az összes rossz dolog az összes ilyen emberben!”

Egy példa…

Ezt akkor látjuk, amikor Nicole és Charlie Barber, a szóban forgó elvált és elvált nő agresszív vitába keveredik egy bírósági időpont után. Hosszú történet röviden: Charlie azt mondja Nicole-nak, hogy az élet vele örömtelen volt, és örüljön, hogy “csak” mással feküdt le. A férfi ezután hevesen ráordít a nőre: “minden nap arra ébredek, hogy remélem, halott vagy.”

A legtöbb néző nem helyesli Charlie és Nicole egymáshoz intézett szavait ebben a jelenetben, de a mögöttük lévő érzelmek sajnos sokak számára ismerősek és megdöbbentően ismerősek. A film dialógusai minden bizonnyal összetettek, sok olyan kegyetlen mondatfoszlányt tartalmaznak, amelyek már-már túl soknak tűnnek.

Ez a kényelmetlen, mégis felismerhető beszéd jól mutatja, hogy a párbeszédek mennyire jól csengenek a különböző emberek számára, még akkor is, ha valójában talán egyikükre sem vonatkoznak közvetlenül.

Her (2013)

Spike Jonze a Her című különc sci-fi romantikus drámafilmmel debütált önálló forgatókönyvíróként. A Her 2013-ban elnyerte a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscar-díjat. A filmben a párbeszédek nagy része Theodore Twombly és virtuális asszisztense, Samantha között zajlik, aki egy mesterséges intelligenciával működő operációs rendszer.

A Her azt tanítja a filmkészítőknek a párbeszédek megírásáról, hogy hogyan tulajdonítsanak valósághű érzelmeket a karaktereknek, függetlenül attól, hogyan jelenítik meg őket a vásznon. Samantha egy operációs rendszer, így a közönség vizuálisan soha nem ad neki arcot. Ennek ellenére a néző kizárólag a Theodore-ral folytatott beszélgetésein keresztül lehet tanúja annak, hogy személyisége hogyan formálódik.

“És akkor jött ez a szörnyű gondolat. Ezek az érzések egyáltalán valódiak? Vagy csak programozás? Ez a gondolat nagyon fáj.”

Nem csak ez, de a nézők azt is láthatják, ahogy Theodore személyisége változik a Samanthával való kapcsolata előrehaladtával. A Samanthával folytatott beszélgetései arra késztetik, hogy végül aláírja a válási papírokat a volt feleségével. Ráadásul a kapcsolatuk hatásai bizonyítják, hogy a párbeszédek képesek előrevinni a cselekményt.

Ő megtanít minket arra, hogy a párbeszédek írásának nem kell hagyományos formákat öltenie. Egy filmben a legvalószínűtlenebb karakterek is szerepelhetnek, és mégis megtalálhatja a néző szemében a rációt.

Az, ahogyan a Herben a párbeszédek formálódnak, szinte klasszikusnak hat, csak két karakter ismerkedik egymással a beszélgetéseken keresztül. Egy futurisztikus környezetben ez a klasszicizmus intelligensnek és kifizetődőnek tűnik.

The Grand Budapest Hotel (2014)

Wes Anderson The Grand Budapest Hotel című filmje, sok más filmjéhez hasonlóan, a meglehetősen holtpontos, de meggyőző párbeszédekről ismert. A vígjáték-drámafilm kilenc jelölésből négyet nyert a 87. Oscar-díjátadón. Anderson forgatókönyve megtanít bennünket arra, hogy a párbeszédek írásakor az aláfestések valójában a film hangvételének hangsúlyozását szolgálhatják.

A Grand Budapest Hotelben a párbeszédek nagy része tényszerűen hangzik el, még akkor is, ha a helyzetek vagy a tartalom meglehetősen bizarr. Ez az egész filmben fokozza a komikus iróniát.

Például…

A szállodai lövöldözés jelenetében gyakorlatilag egy tucat ember lövöldözik egymásra a szálloda egész emeletéről. A valóságban nehéz meghatározni, hogy milyen szavakat lehetne kimondani ahhoz, hogy ennyi embert valóban megállítsunk abban, hogy egymásra lőjenek.

A filmben azonban elég egyetlen nyomozónak azt kiáltania, hogy “gyűrűtűz!”, és mindenki azonnal engedelmeskedik a parancsának. A nyomozó, Albert Henckels pedig azzal folytatja, hogy “ki lő kire?”. És a szereplők valóban válaszolnak.

Ez alapján Dimitri, a lövöldözés eredeti felbujtója rövid jellemzést ad Gustave H.-ról, gyilkosnak és tolvajnak nevezve őt. Gusztáv ezután élénk, de részletes jellemzést ad Dimitriről, felidézve az összes embert, akit meggyilkolt. Ezeket a részleteket egyik szereplő sem ijedten vagy rémülten mondja el, hanem inkább gyermeki magabiztossággal, amely a “ő tette!”

Ez a szóváltás akkor zajlik, amikor még mindig szinte mindenki fegyvert szegez egymásnak. Az ebben a kontextusban zajló párbeszéd életszerűtlensége az, ami Anderson általános ironikus hangvételét erősíti. Bár a párbeszédek messze nem realisztikusak, mégis ez az, ami megkülönböztethetővé teszi a filmet.

Carol (2015)

A Carol egy romantikus drámafilm, amely Patricia Highsmith 1952-es A só ára című regénye alapján készült. A Todd Haynes rendezésében készült érzelmes film 2015 legjobban értékelt filmje volt. A Carol a globális dicséretek mellett hat Oscar-jelölést kapott a 88. Oscar-díjátadón, köztük a legjobb adaptált forgatókönyvért járó jelölést.

A film Therese Belivet és Carol Aird tiltott románcának krónikája. A Carol megtanít minket arra, hogy a párbeszédek megírásakor a finom részletek jelentenek mindent.

A film első felében Therese és Carol egymás iránti vonzalma soha nem hangzik el egyértelműen. A nézők ehelyett különböző párbeszédes utalásokat kapnak, amelyek érzékelhetővé teszik romantikus érzéseiket.

Például…

A nézők akkor kapják az első szóbeli fogalmat a páros közös vonzalmáról, amikor Carol elmondja Therese-nek, hogy elválik a férjétől. Ezután megkérdezi, hogy Therese egyedül él-e, amire Therese igennel válaszol.

Therese ezután megemlíti Richardot, a férfit, aki feleségül akarja venni. Carol megkérdezi Therese-t, hogy hozzá akar-e menni, mire Therese azt válaszolja: “Hát, még azt is alig tudom, mit rendeljek ebédre”. Bár kifelé semmi sem hangzik el, mindkét szereplő finoman kifejezi egymás és a közönség felé, hogy nem kedveli a férfiakat az életében.

“Nagyon kétlem, hogy elmentem volna vele ebédelni.”

Ez a párbeszéd nagyon is utal arra a korszakra, amelyben a film játszódik. Mivel az 1950-es években az azonos neműek vonzódását rossz szemmel nézték, a témával kapcsolatos legtöbb beszélgetés aligha volt egyenes. Gyakran minden, a homoszexualitással kapcsolatos dologról diszkréten beszéltek.

Carol válóperes ügyvédei olyan kifejezéseket használnak, mint “viselkedési minta” és “viselkedésmód”, amikor a nőkkel való korábbi kapcsolataira utalnak. Ráadásul Carol férje sem nyilatkozik soha közvetlenül a szexualitásáról. Ehelyett olyan szavakkal beszél hozzá a kérdésről, mint például “a nők szeretnek téged”.

Az ilyen apró részletek felhasználásával a Carol képes végigvinni a nézőket a film első felén anélkül, hogy nyilvánvaló, nyílt párbeszédet használna. Ez nemcsak a feszültséget építi, tovább erősítve Carol és Therese kapcsolatának “titkos” jellegét, hanem hű marad a korszak kontextusához is.

20th Century Women (2016)

A 70-es évek Santa Barbarájában töltött kamaszkorát alapul véve Mike Mills írta és rendezte ezt az átfogó coming-of-age vígjáték-drámafilmet. A 20th Century Women-t a 89. Oscar-díjátadón a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában jelölték.

A filmben sok az elbeszélő monológ, amely a főszereplők háttértörténetét adja. A filmben azonban a párbeszédek még ennél is tovább mennek, és megmutatják, hogy ezek a háttértörténetek hogyan alakítják a szereplők személyiségét. Amit a 20th Century Women megtanít nekünk a párbeszédek megírásáról, az az, hogy hogyan tartsuk a részleteket a témán belül és egymással összefüggésben.

Például…

Egy példa erre Greta Gerwig karaktere, Abbie Porter. Az Abbie Dorotheával való együttélés előtti életét részletező monológból megtudhatjuk, hogyan lett belőle ez a szabad szellemű, temperamentumos fotóriporter. Abbie méhnyakrákos múltjáról is mesél, amit azért kapott, mert az édesanyja egy termékenységi gyógyszert használt, amikor megfogant.

Abbie édesanyja nem beszél Abbie-vel a rákjáról, és bűntudatból neheztel rá. Emiatt Abbie elkezd szobát bérelni Dorotheától.

Egyik este Abbie az asztalra hajtja a fejét Dorothea házában tartott vacsora közben. Dorothea szól Abbie-nek, hogy ébredjen fel, mire Abbie azt mondja: “Menstruálok.” Abbie nyerssége sokkolja Dorotheát, aki közli vele, hogy nem kell mindenkinek tudnia, hogy menstruál.

Azután Abbie frusztrálóan részletezi, miért kellene a férfiaknak és a nőknek is nyugodtabban beszélniük a menstruációról. Még arra is ráveszi az asztalnál ülő több férfit, hogy lazán visszamondja neki a “menstruáció” szót, hogy megmutassa, nem nagy ügy.

Ez megmutatja a nézőknek, hogy Abbie anyjának vonakodása attól, hogy nehéz helyzetekről beszéljen vele, hogyan indukálta Abbie jelenlegi merészségét. Abbie most még inkább hajlandó szembesülni a kellemetlen témákkal másokkal. Ez a jelenet több mint egy rövid komikus dilemma a feminista szemlélettel kapcsolatban. Célja Abbie jelenlegi személyiségének megvilágítása a múltjára való hivatkozással.

Get Out (2017)

Jordan Peele Get Out című filmjét négy Oscar-díjra jelölték, és a legjobb eredeti forgatókönyvért Oscar-díjat kapott. Nem csoda, hogy ezt a hihetetlen horrorfilmet a Time Magazine a 2017-es év tíz legjobb filmje közé választotta. Peele forgatókönyve megmutatja, hogy a szubtextusnak milyen ereje van a hangulat megteremtésében, és hogy mennyire fontos a párbeszédek megírásakor.”

A film elején sok szereplővel kapcsolatban van egy taszító érzés.

Például…

A főhősünk, Chris kezdetben megkönnyebbülést érez, amikor egy fehérekkel teli összejövetelen meglátja Logan Kinget, egy másik feketét.

Ez a megkönnyebbülés gyorsan aggodalomba fordul át, mert Logan szokatlanul reagál Chris üdvözlésére. Chris lazán üdvözli Logant azzal, hogy “jó látni errefelé egy másik testvért”. Logan zavartan válaszol: “Szia, igen, persze, hogy az”. Logan hátborzongatóan hivatalos válasza zavarba hozza Chris-t. Zavarodottsága még inkább fokozódik, amikor megjelenik Logan jóval idősebb, fehér felesége.

Logan odahajol, és azt mondja a feleségének: “Chris épp most mondta, hogy sokkal jobban érzi magát, ha én itt vagyok”. Ezt a szokatlan részletmegnyilvánulást Chris és Logan felesége is felismeri, és elsiet, hogy üdvözölje a többi vendéget.

“Logan, nem szívesen szakítalak el kedvesem, de Wincotték érdeklődtek felőled.”

A finom, mégis különös és hatásos párbeszédek hozzáadásával egy mögöttes üzenetet érzékelünk, még ha nagyon keveset is mondunk. Létrejön az a fogalom, hogy tudjuk, hogy valami rossz, anélkül, hogy pontosan tudnánk, miért rossz. Ebből a néző érzi a katasztrófa kialakulását, és kíváncsian várja a teljes történetet.

The Florida Project (2017)

A Florida Project egy olyan film, amelynek dialógusstílusa teljesen ellentétes Wes Andersonéval. Sean Baker, a rendező és társ-forgatókönyvíró valójában sok “nem szakembert” alkalmazott ehhez az Oscar-díjra jelölt filmhez. Emiatt a párbeszédek nagyon hitelesen illeszkednek a film helyszínéhez.

A The Florida Project arra tanít a párbeszédek megírásáról, hogy hogyan és mikor maradjunk hűek a történet valóságához. Míg egyes filmek a színpadiasságból élnek, mások pedig élvezik az aluljátszást, addig a The Florida Project dialógusai az életszagúságuk miatt ütnek. Úgy veszi a dolgokat, ahogy vannak, és úgy mutatja be a közönségnek, ahogy vannak.

Ez a fajta párbeszéd, amely ennyire pontosan eltalálja a valóságot, egyszerűen csodálatra méltó. A floridai Orlando melletti rozoga motelekben játszódó film középpontjában Moonee és édesanyja, Halley áll. A The Magic Castle motelben élnek szegénységben, alig tudják kifizetni a lakbért.

Például…

Tökéletes példa arra, hogy a film dialógusai mennyire hitelesek, a film végén történik. Ekkor DCF elviszi Moonee-t Halley-től. Egy Halley és a rendőrség közötti érzelmi kitörés után Moonee is pánikba esik, és elszalad a gyermekjóléti szolgálat tanácsadója elől. Eljut a közeli motelbe, ahol barátnője, Jancey lakik.

A párbeszédek a filmnek ebben a részében explicitek, agresszívek és érzelmesek. Egy ilyen intenzív jelenetnél, amely sok szegénységben élő család valóságát mutatja be, nincs szükség másra, mint realizmusra. Kell, hogy legyen csúnya beszéd, motyogás és beszédmegszakítások. Ennek tagadása naivvá és érzéketlenné tenné a filmet a való világgal szemben.

Lady Bird (2017)

Greta Gerwig Lady Bird című filmjét öt Oscar-díjra jelölték. A film egy erős fejű kamasz diszfunkcionális kapcsolatai köré összpontosító forgatókönyvből él. A coming-of-age vígjáték-drámafilm egy hamarosan érettségiző lány buzgalmára és a körülötte lévő világgal szembeni ellenszenvére nullázza le.

A Lady Bird azt tanítja nekünk a párbeszédek megírásáról, hogy egy film hogyan tud konfliktust építeni pusztán a szavak segítségével. A Lady Birdben a párbeszéd az, ami sok karaktert elindít, és arra készteti őket, hogy úgy viselkedjenek, ahogyan viselkednek.

Például…

Ezt már a film három percében láthatjuk. Ahogy Christine (Lady Bird) és édesanyja, Marion hazafelé tartanak, befejezik John Steinbeck A harag szőlője című művének meghallgatását. Christine be akarja kapcsolni a rádiót, de Marion csendben akar ülni.”

Az egyetlen nézeteltérésből gyorsan vita robban ki, de a tartalom kibővül és kibontakozik, hogy néhány perc alatt a szereplők teljes személyiségét feltárja. Ennek a rövid szóváltásnak az eredménye több, mint a film bevezetője. Ez egy átfogó összefoglalása Christine és Marion személyiségének és anya-lánya kapcsolatuknak.

“Senki sem kéri, hogy tökéletes legyél, elég, ha csak figyelmes vagy.”

Ebből az egyetlen jelenetből láthatjuk, hogy Christine mennyire vágyik arra, hogy többet nyerjen az élettől, de azt is, hogy naivitása elhomályosítja a képességét, hogy értékelje a jelenlegi életét. Másfelől Marion gyakorlatias és realista, ami miatt neheztel Christine-re, aki képes aláásni mindazt, amit érte tett. Ezek az alapvető gondolkodásmódok az egész film során összecsapnak.

A jelenet lezárásaként Christine egyszerűen kidobja magát az autóból. Ez a fajta mértéktelen feloldás egyszerűen nem ülne jól, ha nem lenne előre megfontolt az előtte zajló párbeszéd.

Zöld könyv (2018)

A Zöld könyv a karakterek személyiségét igazán jól példázó párbeszédek példája. Ez az életrajzi vígjáték-dráma három Oscar-díjat nyert: a legjobb film, a legjobb eredeti forgatókönyv és a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. A film az Amerikai Filmintézet (AFI) által az év tíz legjobb filmjének listájára is felkerült.

A Lady Birdhöz hasonlóan a Zöld könyvben is azért láthatjuk olyan intenzíven és olyan gyorsan a szereplők személyiségét, mert annyira ellentétesek egymással. Amit a Zöld könyv megtanít a filmkészítőknek a párbeszédek megírásáról, az az, hogy a karakterek elkülönítése hogyan hozhatja össze a történetet.

A filmben Tony Lip egy jelenleg munkanélküli kidobóember. Annak ellenére, hogy munkája során részegeket durván megverte, Tony őszinte, nemtörődöm és jóindulatú. Dr. Don Shirley ezzel szemben túlzottan formális, rendmániás és kritikus Tony könnyelműségével szemben.

Tony, a fehér olasz, munkát kap Dr. Shirley, a fekete zongorista sofőrjeként és védelmezőjeként a mély déli koncertkörútja során. A valószínűtlen páros végül többet tanul és fejlődik egymástól, mint amire számítottak.

A Zöld könyvben a párbeszédek azért szórakoztatják a nézőket, mert mind Tony, mind Dr. Shirley személyisége sokat kap.

Például…

Amikor Tonyval interjút készítenek az állásra, Dr. Shirley azt mondja Tonynak: “Ön több embert is lenyűgözött azzal a veleszületett képességével, hogy képes kezelni a problémákat”. Tony erre így válaszol: “Oké, a helyzet a következő: nem okoz gondot, hogy veled legyek az úton, de nem vagyok komornyik.”

A Dr. Shirley és Tony közötti dikcióbeli ellentét megmutatja, hogy a szokatlan párbeszédek megírása nem mindig a forgatókönyv és a műfaj vagy a kontextus és a válasz közötti ellentét, hanem lehet maguk a szereplők közötti szokatlanság is.

Beasts of the Southern Wild (2012)

Benh Zeitlin Beasts of the Southern Wild című filmjét négy Oscar-díjra jelölték a 85. Oscar-gálán. A tanulságos drámafilmet Lucy Alibar társszerző Juicy and Delicious című egyfelvonásos színdarabjából adaptálták. Ez a film adta a 9 éves Quvenzhané Wallisnak a történelem legfiatalabb legjobb színésznő-jelöltje címet is.

A Déli vadállatok a louisianai öbölben található kitalált közösségben, A fürdőkádban játszódik. A The Bathtub lakói a súlyos áradások ellenére sem hajlandóak elköltözni a lepusztult környékről. A film főszereplője, Hushpuppy, egy temperamentumos hatéves kislány, aki megpróbálja kivédeni az őt körülvevő omladozó világot, miközben apja, Wink halálos betegségben szenved.

A Beasts of the Southern Wild a párbeszédek megírásáról azt tanítja, hogyan lehet a karakterek beszédén keresztül megmutatni a karakterek hátsó szándékait.

Például…

Hushpuppy Winkkel folytatott beszélgetései megmutatják nekünk a haldoklással kapcsolatos belső csalódottságát. Kezdetben Wink Hushpuppyval szembeni verbális agressziója azt a benyomást kelti a nézőkben, hogy Wink teljesen elhanyagolt vele szemben. Azonban minden egyes párbeszéddarab egyre több és több betekintést enged viselkedésének okaiba.

Wink megpróbál érzelmileg eltávolodni Hushpuppytól a betegsége miatt. El akarja szigetelni magát tőle, hogy mindkettejük számára könnyebbé tegye a halálát, de azt is biztosítani akarja, hogy a lány nélküle is túlélje. Szülői filozófiája a kemény szeretet, kihívás elé állítja, hogy felkészüljön a nélküle való életre.

“Mindenki elveszíti azt, ami tette őt. A bátrak maradnak és végignézik, ahogy ez megtörténik. Ők nem menekülnek!”

Ezt egy vihar során látjuk, amikor Wink szalagot tesz a padlóra, hogy határt képezzen a házban, meghatározva, melyik oldal az övé és melyik Hushpuppyé. Annak ellenére, hogy ezt a fizikai elválasztást megteszi közöttük, rákiabál Hushpuppyra, hogy vegyen fel karúszókat arra az esetre, ha a víz túl magasra emelkedne. Azt mondja neki: “az én dolgom, hogy megóvjalak a haláltól, oké? Szóval dőlj hátra, és hallgass rám.”

Wink kísérlete, hogy elhatárolódjon Hushpuppytól, folyamatosan kudarcba fullad, mert veleszületett védelmező szeretettel viseltetik iránta. A kettejük közötti párbeszédből kiderül, hogy Wink tettei nem rossz szándékúak, hanem inkább a személyes harcának mellékhatásai, amit vív.