2014. november 5., 11:19 – Sokan írtak már a Fekete hal című vitatott filmről, a 2013-as filmről, amely a SeaWorld-et a fogságban tartott orkák használata miatt becsmérelte. A vidámparki közösségben sokan támadták a filmet, mint slágerfilmet, míg mások az állatok fogságban tartását ellenzők körében felhívásként használták a filmet. De minden vita és szenvedély ellenére, amit a film kiváltott, a történelem azt mutatja, hogy ez a kérdés egyidős magával az iparággal. Ha teljes egészében elmesélik, ez a történet másfajta fényt vet a kor kultúrájára, és az amerikai történelem egy ikonikus alakjára is. Egyszer volt, hol nem volt, 110 évvel a Fekete hal és Tilikum előtt volt egy másik film, és egy Topsy nevű elefánt.
Topsyt valamikor 1875 körül csempészték ki csecsemőként Ázsiából, és hozták Amerikába, hogy a Forepaugh-cirkuszban lépjen fel. Az első “Amerikában született elefántként” beharangozva ő lett a show sztárja. Mint akkoriban sok cirkuszi fellépővel, vele is keményen bántak a tréningek során. A korabeli idomárok kegyetlenül bántak az állatokkal, amikor megpróbálták irányítani őket, éles kampókkal bökdösték az elefántokat a szemük közé és a fejükbe. A verés, a forró piszkavas, sőt még a fegyverek is gyakori kiképzési módszerek voltak. A legtöbb beszámoló szerint Topsy volt a rajongók egyik kedvence. A színfalak mögött azonban évekig tartó kemény bánásmódot kellett elviselnie. Görbe farkát a promóterek hangsúlyozták. A valóságban ez egy különösen súlyos verés eredménye volt. Az évek során egyre rövidebb lett a vérmérséklete, és több idomárra is rátámadt, és állítólag három idomár haláláért is felelős volt. 1902-ben egy bizonyos James Fielding Blount nevű (alkoholista) idomár ostoba módon véget vetett életének. Egy átmulatott éjszaka után Blount bement az elefántsátorba, és megkínálta Topsyt egy pohár whiskyvel. Az elutasítás feldühítette Blountot, aki ekkor állítólag egy meggyújtott szivart dugott az ormánya hegyére. Ezután azonnal ledobták a földre és összezúzták.
A nagy nyilvánosságot kapott incidens után Topsyt eladták a Coney Island-i vidámpark üzemeltetőjének, Paul Boyntonnak. Amikor Boynton eladta vállalkozását a Luna Park alapítóinak, Topsy és idomárja is az eladás részét képezte. A Luna Park akkoriban építés alatt állt, ezért egy rövid időre az építőanyagokat vontató munkára állították. Miután az “Utazás a Holdra” attrakció új helyszínét kijelölték, a munkások megpróbálták, de egyszerűen nem tudták a hatalmas építményt az új helyére vinni. Topsyt kérték fel a munka elvégzésére. Néhány ló segítségével közel egy mérföldet tolta az épületet az új helyére. A rendőrség még aznap letartóztatta az egyik kezelőjét, miután megfigyelte, hogy “túlzottan” éles tárggyal bökdöste az elefántot. Kiképzői állítólag egy vasvillát tartottak kéznél. Állatkínzásért bíróság elé állították, de később felmentették, mert a bökdösés mértékét elfogadhatónak ítélték. Az agresszió további incidensek és pillanatok következtek, mind a sajtó figyelő tekintete alatt. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor Whitey Ault tréner berúgott, és úgy döntött, hogy Topsyt végiglovagolja a Surf Avenue-n. Amikor Whitey-t letartóztatták és bevitték az őrsre, Topsy követte őket az utcán, majd megpróbált bemenni a rendőrőrsre mögöttük. Whitey-t emiatt az incidens miatt kirúgták, így nem maradt senki a személyzetből, aki kezelni tudta volna Topsy-t. Mivel a gondozásának költségei magasak voltak, és nem volt, aki gondoskodjon az elefántról, a Luna Park tulajdonosai, Thompson és Dundy megpróbáltak megszabadulni tőle. Az elmúlt egy év rossz sajtója azonban rontotta az elefánt hírnevét. Egyetlen állatkert sem akarta befogadni, egyetlen showműsor sem akarta őt. Megpróbálták kisorsolni, majd ingyen elajándékozni, de nem jártak sikerrel. Miután sok lehetőséget kimerítettek, úgy döntöttek, hogy elaltatják Topsyt.
Egy 3 méter magas, 3 tonnás elefánt megölése 1903-ban nem volt egyszerű feladat, nemhogy gyors és humánus módon. Nem volt elég nagy fegyverük ahhoz, hogy gyorsan elvégezzék a feladatot, és bár más elefántokkal már korábban is megtették, a felakasztás ötletét elvetették.
A Luna Park tulajdonosai Thomas Edison feltalálóhoz fordultak, aki 1903-ra már megvívta és elvesztette az Egyesült Államokban használatos áramszabványért folytatott “áramcsatát”. Edison egyenáramú (DC) módszerét eleinte széles körben használták, de a Nikola Tesla által feltalált és George Westinghouse ipari óriás által támogatott hatékonyabb váltóáramú (AC) módszer egyre nagyobb teret nyert, és az elosztás szabványává vált. Edison megpróbálta megőrizni a szabványát (és a jogdíjak megőrzését), ezért propagandaháborút indított, és a kongresszusban lobbizva, hamis pletykákat és félretájékoztatást terjesztve, valamint kóbor és nemkívánatos állatok áramütéssel történő nyilvános demonstrációjával lebeszélte a váltóáram használatát. Egy ideig a technikusait rendszeresen kiküldték erre az ügyre, kutyákat és macskákat, egyes esetekben pedig lovakat és teheneket öltek meg. Megbízta egyik partnerét, hogy fejlessze ki a villamosszéket New York állam számára váltóárammal, annak ellenére, hogy ő maga állítólag a halálbüntetés ellenzője volt.
Edison “tapasztalata” az ügyben és az elektromossággal kapcsolatos tekintélye arra késztette Thompsont és Dundyt, hogy felhívják. Bár az aktuális háború már véget ért, nyilvánvalóan valamilyen oknál fogva nem tudott ellenállni a lehetőségnek, hogy még egyszer bemutassa a váltóáram “veszélyeit”… ezúttal a világ legnagyobb szárazföldi állatán. Egyesek szerint még mindig a háborút vívta a saját fejében, mások szerint Edison még mindig haragot táplált a vereség miatt, és bosszúból vett részt benne. Akárhogy is volt, aláírta a szerződést, és az egészet egy másik találmányával, a filmkamerával dokumentálta.
A kor másik jeleként a Luna Park mindig vállalkozó szellemű tulajdonosai tudták, hogy a történet mekkora figyelmet kelt, és eredetileg belépőt akartak kérni a nyilvános kivégzésre. A sajtóvisszhang azonban felkeltette az SPCA figyelmét is, akik ezt határozottan elutasították. A belépődíjas ötletet viszont elvetették, de a közönség továbbra is nézhette volna a kivégzést. Ekkorra Topsyt már úgy jellemezte a sajtó, mint egy halálra ítélt gyilkost, ezért az emberek eljöttek megnézni.
Topsy, az elefánt “kivégzése”
A kivégzés időpontját 1903. január 4-re tűzték ki. A félig kész Luna Park udvarán mintegy ezerfős tömeg gyűlt össze, hogy szemtanúja legyen a látványosságnak. Topsy régi idomárjának, Whitey Aultnak felajánlottak egy akkoriban szép összeget, 25 dollárt, hogy segítsen az elefántot a halálba vinni, de a szomorú idomár visszautasította, mondván, hogy egy ezresért sem tenné meg. Mivel nem volt képzett ember, aki kezelni tudta volna, a nagyon szelíd Topsyt az emelvényre vezetni nehéznek bizonyult. Nem akart átmenni a lagúna közepére vezető hídon. Miután a technikusok odatolták hozzá a fa és fém platformot, nem akart a helyén állni, aztán lerázta magáról a rácsatlakoztatott elektródákat, majd nem volt hajlandó megenni a neki kínált ciánnal ízesített répát… szinte mintha tudta volna, mi folyik itt. Némi rábeszélés után Topsy végül megette a sárgarépát, és a kapcsolót lekapcsolták.
Majdnem azonnal meghalt, és majdnem magával vitte az egyik Edison-technikust. Őt is áramütés érte, amikor a kapcsolót bedobta. Bár már halottnak nyilvánították, a munkások tíz percig hurkot szorítottak a nyaka köré, hogy megbizonyosodjanak róla. A jelen lévő SPCA orvosok szerint ez volt a leghumánusabb módja egy állat megölésének, amit valaha láttak, és az Edison megkapta a dokumentumfilmjét. Az “Elektromos áramütés egy elefánton” című film az első tényleges halálesetet mutatta be a filmvásznon, és országszerte láthatta a közönség. A film egy része ma is megtekinthető az interneten, hogy a kíváncsiskodók megnézhessék. Végső soron a film semmit sem tett sem a napirendje előmozdításáért, sem az állatkínzásra való figyelemfelhívásért. Az akkori közönséget egyszerűen jobban érdekelte a mozifilm újdonsága, a látvány és a szórakozás. Talán néhány dolog mégsem változott.
Végeredményben Topsy története egy kis rálátást nyújt a mai helyzetre. A cirkuszban elszenvedett szisztematikus bántalmazás és a halálát övező látványosság története az állatkínzás igazi megtestesítője. Nem Topsy volt az egyetlen cirkuszi állat a korszakban, amely ilyen bánásmódot szenvedett el, amelyet megöltek, vagy amely embert ölt, de ő volt a legismertebb és legjobban dokumentált. Rövid szerepe a korai vidámparki iparban, valamint az amerikai történelemben teszi érdemesé a történet elmesélését, bármilyen szörnyű is legyen az. Ami napjainkat illeti, a vita folytatódik. Az emberek egyetértenek vagy nem értenek egyet a tengeri állatok vidámparkban való használatával, de a SeaWorld állatkezelési módszerei, valamint a természetvédelem, az állatmentés és -rehabilitáció, a kutatás és az oktatás gyakorlata szöges ellentétben áll a Forepaugh-cirkusz és kortársai brutalitásával.
Évekig voltak jelentések szellemészlelésekről, de Topsy története jórészt hosszú időre eltűnt. Az utóbbi években Topsy újra felbukkant a popkultúrában, nevezetesen a Bob’s Burgers című tévéműsorban és a 2009-es Assassin’s Creed II videojátékban. Topsyról és a korai amerikai cirkuszról 2013-ban jelent meg egy könyv, amelyet Michael Daly írt. A memorial dedicated to her sits in the Coney Island museum.
Previously:
- Theme Park History: Launching an industry with ‘A Trip to the Moon’
- Theme Park History: Dr. Martin Couney and the Coney Island ‘Child Hatchery’
- Be careful what you wish for, SeaWorld opponents
Tweet
Replies (10)
November 5, 2014 at 11:33 AM · Great article, Derek! Well written and extremely informative!
November 5, 2014 at 3:09 PM · Sounds like Tesla was the real mastermind here, not Edison like we all learned in school.
November 5, 2014 at 3:51 PM · Classic Oatmeal on Tesla vs. Edison.
2014. november 5. 16:55 – A Tesla és Edison rivalizálását a “The Prestige” című film ábrázolja. Nem is tudtam, hogy Tesla volt a felelős egy olyan szerkezetért, ami bűvészek másolatát készíti. Ja, így csinálják.
Ami Edison állatkínzását illeti, csodálkozom, hogy még nem romboltuk le a hírnevét. Úgy tűnik, mintha manapság mindenki kapna egy revizionista történelem átdolgozást.
2014. november 5. 18:33 – Lenyűgöző, de felkavaró történet. Egy másik remek forrás Coney Islandről a Kasson által írt Amusing the Million. A huszadik századforduló tele van izgalmas történetekkel a popkultúra szerelmeseinek. A két legnépszerűbb korai filmrészlet (hurok) szegény Topsy pusztulása és egy kulcslyukon keresztül vetkőző női jelenet volt. Erőszak és pornográfia – ahogy a dolgok változnak…
2014. november 5., 19:05 – Néhány probléma (nos valójában közös mítoszok) itt.
Tesla nem találta fel a váltóáramot (erről már születése előtt is tudtak), és a váltóáram, sőt az “áramok háborúja” is jóval azelőtt zajlott, hogy ő beszállt volna a váltóáramú bizniszbe (az 1888-as indukciós motor szabadalmával).
Nincs bizonyíték arra, hogy Edisonnak bármi köze lett volna Topsy áramütéséhez. Michael Daly erről szóló könyve és a Rutgers Edison-archívum rámutat, hogy a kivégzés módjáról Thompson és Dundy döntött, a részleteket pedig a park villanyszerelője és a helyi “Edison” nevű áramszolgáltató (ez a Con-Ed, nem Thomas Alva) intézte. Edison ekkor márkanév volt, tehát az áramszolgáltatókat és még a nevét viselő filmvállalatot sem ő vezette. Edison biztosan nem járt a Luna Parkban, és úgy tűnik, hogy a “Tudtad, hogy 1903-ban Edison (Con-Ed) áramütést okozott egy elefántnak?” helyi történet az évek során átalakult “1903-ban Thomas Alva Edison áramütést okozott egy elefántnak”.
2014. november 5. 20:23 – Jól megírt cikk, és egy ilyen tragikus történet. Szegény Topsy.
2014. november 5. 22:50 – Ha konkrétabban akarunk fogalmazni….
A váltóáram koncepciója már Tesla előtt is létezett, de Teslának tulajdonítják az eljárás tökéletesítését és az USA-ban történő széles körű továbbításához szükséges berendezéseket. Azon lehet vitatkozni, hogy mikor kezdődött valójában a háború, de a Tesla technológiáját licencelő és a konkurenciának piacra dobó Westinghouse volt az igazi katalizátor.
Szintén, bár lehet, hogy ez nem volt kristálytiszta, de nem emlékszem, hogy azt mondtam volna, hogy Edison valaha is jelen volt ezen az eseményen. Az azonban tény marad, hogy egy Edison cég hajtotta végre a kivégzést, az Edison által feltalált és forgalmazott kivégzési eszközökkel, és ezt az Edison filmvállalat filmezte és forgalmazta. Hol van ebben a láncban Edison nem részese? Nehezen tudom elhinni, hogy egy olyan fickó, aki a) rendkívül aktív volt a cégeivel, és b) akinek a neve szerepel a felirat(ok)on, semmilyen felelősséget nem visel.
Ezek a történeti beszámolók, amelyek nem feltétlenül Edison ellen irányulnak, de nem is hagyják ki a szerepét.
2014. november 6. 13:37 – Nem akarok visszamenni a mítoszokhoz, de ha Tesláról van szó, akkor sok van belőle. Soha nem láttam olyan megbízható történelmet, ami Teslát az áramlások háborújának igazi katalizátoraként jellemezte volna. A “háború” azzal kezdődött, hogy Westinghouse megépítette az első váltóáramú rendszerét – ezt 1886-ban tette, és Zipernowsky Károly, Bláthy Ottó, Déri Miksa, Lucien Gaulard, John Dixon Gibbs szabadalmaira, valamint William Stanley, Jr. fejlesztő munkájára alapozta. 1887-re a Westinghouse-nak több mint feleannyi áramfejlesztő állomása volt, mint Edisonnak, és Edison 1888 februárjában kezdte meg a váltóáram elleni, nyilvánosságra hozott szónoklatát. Tesla 1888 májusáig fel sem tűnt a színen. Tesla szerepe a “War of Currents”-ben minimális volt, az indukciós motor szabadalma csak egy későbbi szabadalmi háborúban jutott szerephez, miután a jelenlegi háború véget ért.
Amint Edison szerepe a Topsyval kapcsolatban…. Nagy különbség van 1888 és 1903 között. Edison 1903-ban “nem volt fél”, mert nem volt fél, szó szerint. Az áramok háborúja azzal ért véget, hogy az Edison Electric támogatói úgy döntöttek, hogy váltaniuk kell, ami azt eredményezte, hogy Edisont kidobták saját elektromos vállalatából (kisebbségi részvényesi szerepre csökkentve), miután 1892-ben megalakult a General Electric. Tehát 1903-ban nem lett volna “rendkívül aktív” az áramtermelés világában, erről J. P. Morgan gondoskodott. A nevét viselő filmvállalatot soha nem ő vezette. A vállalatot 1903-ban James H. White vezette. Hogy megtöltsék kinetoszkópjaikat, az Edison Manufacturing Company (a filmvállalat) már 6 évvel Topsy áramütése előtt rövidfilmeket forgatott Coney Islanden, Coney s népszerű téma volt. Furcsa lett volna, ha nem forgatnak le egy ilyen jól reklámozott látványosságot.
Az egész talán arra vezethető vissza, hogy Edison neve szerepel a táblá(ko)n. Ahogy Michael Daly és Rutgers rámutat, az eseményről szóló újsághírekben az egyetlen “Edsion” szó “Edsion electric workers” volt, az eseményről készült filmet pedig “Thomas A. Edison” aláírással látták el. Az emberek nem értik, hogy a nether céget Thomas Alva Edison vezette.
2014. november 7. 14:33 – Derek Potter története nagyon érdekes és egyben nyugtalanító is volt. Robert Ogen mítoszromboló történetét nagyon informatívnak és érdekesnek találtam. Vicces, hogy az idő múlásával gyakran torzulnak a tények bármiről is.