A Ganzfeld-technikában a vizuális és auditív észlelési mezők homogenizálódnak. A teljesen strukturálatlan érzékszervi inputnak való rövid kitettség után a résztvevők egy módosult tudatállapotba kerülnek. A vizuális homogenizálás jellemzően szemüveg és erős fény kombinációjával történik; a hallási homogenizálás strukturálatlan hallási zaj fejhallgatón keresztül történő bemutatásával valósul meg. Az indukált állapot fenomenológiailag hasonló az ébrenlét és az alvás közötti átmeneti állapothoz, amelyet a figyelem, az érzékelés és a tudatosság változásai, valamint a sűrített időérzet jellemez. A Ganzfeld-indukált állapot e megismételhető jellemzői miatt felhasználható a megváltozott állapotok jelenségeinek neuronális hátterét vizsgáló empirikus kutatásokban. Egy történeti áttekintés után itt egy olyan vizsgálat adatait mutatjuk be, amely a különböző hallási homogenizációs körülmények között kiváltott szubjektíven megtapasztalt hatások stabilitását vizsgálta. Teljesen randomizált, alanyon belüli elrendezésben (n = 24) három különböző hallási zajkörülmény hatását vizsgáltuk: (1) lila, (2) fehér és (3) barna zaj. A standardizált pszichometriai felmérés, a szubjektív időérzékelésre vonatkozó értékelések, valamint a nyílt jelentések kombinációja bizonyítja, hogy a Ganzfeld által kiváltott hatások stabilak, az egyes résztvevőkön belüli hatások pedig jól reprodukálhatók, és ezért jól alkalmasak kísérleti célokra. Végül a Ganzfeld-technika által megvilágított szubjektív élményeket a prediktív kódolás keretein belül tárgyaljuk, valamint azt, hogy a top-down és bottom-up agyi mechanizmusok kölcsönhatásának változásai hogyan vezethetnek a megfigyelt fenomenológiához.