Abū ‘Alī al-Ḥusayn ibn ‘Abd Allāh ibn Sīnā (980-1037), közismert nevén Avicenna, a perzsaországi Buhara (a mai Üzbegisztán) melletti Afshanehben született. 10 éves korára már jól ismerte a Koránt és a különböző tudományokat. A középkori világ számos iszlám tudósa, tudósa és filozófusa közül ő volt a leghíresebb és legbefolyásosabb. Mindenekelőtt orvos volt, de csillagász, kémikus, geológus, pszichológus, filozófus, logikus, matematikus, fizikus és költő is. Mindezen területeken termékeny író volt, aki jól rendszerezett szövegekben őrizte meg a kor tudását.Avicenna írásai hatással voltak a 17. században a nyugati orvostudományra. Ez egy illuminált levél a Canon medicinae (Az orvostudomány kánonja), Avicenna al-Qānūn fī al-tibb című művének latin fordításának egyik első (ha nem az első) teljes nyomtatásából. A szöveg a fogak, az íny és az ajkak ápolásáról szól. A könyvet a híres kiadó és nyomdász, Adolf Rusch készítette 1473 körül Strasbourgban.