Az első meditáció, amit a múlt hétvégén a londoni Fehér Tantrában gyakoroltunk, 31 percig az Adi Mantra – Ong Namo Guru Dev Namo – kántálása volt, könnyű pózban ülve, csukott szemmel és imamudrában tartott kezekkel. Ez egy kiterjesztett változata volt annak, ahogyan a mindennapi kundalini jógagyakorlatunkhoz megnyitjuk a teret, és csodálatos volt!
Az Adi Mantra egy olyan különleges gyöngyszem. Az ‘Adi’ jelentése ‘ősi’ vagy ‘első’, és ez a mantra ráhangol bennünket mindazok bölcsességére, akik előttünk gyakoroltak; a tanítóink, a tanítóink tanítói és a tudatosság, amely mindannyiukat magában hordozza. Összeköt bennünket a Buddha/ Krisztus/ Guru Nanak tudatosság birodalmával. Összekapcsolja a véges “én”-t a végtelennel.
Azzal, hogy a kundalini jógagyakorlatunk kezdetén az “Ong Namo Guru Dev Namo”-t kántáljuk, meghívjuk egónkat, az “alsó elménket”, hogy engedjen, és engedjük, hogy magasabb énünk, intuíciónk, semleges elménk és veleszületett bölcsességünk átvegye a kormányt, és vezessen minket a jógán és a meditáción keresztül. Más szavakkal, megnyit bennünket. Fogékony tudatállapotba hoz bennünket, ráhangol bennünket testünk és elménk intuitív üzeneteire.”
Ezért képzeljük el, mire képes, ha minden nap csak háromszor elkántáljuk ezt a mantrát! Napról napra, felhalmozódva, megnyitja a befogadóképességünket, táplálja az intuíciónkat, egy pillanatnyi szünetet biztosít számunkra az alsó elmék végtelen párbeszédétől. Lehetővé teszi számunkra, hogy elernyedjünk végtelen önmagunkban. Micsoda gyönyörű dolog!