Critiques
Over Emphasis on Environment
Bár az ökológiai antropológia fontos elmélet az antropológiában, nem nélkülözi a kritikákat. Az egyik kritika az, hogy túl nagy hangsúlyt fektetnek a környezetre, miközben a kultúrára gyakorolt egyéb hatásokat figyelmen kívül hagyják. Bár a környezet nagymértékben befolyásolja a kultúrát, a politikai rendszerek, amelyeknek részei, tovább változtatják a kultúrát és a környezetet. A népeket és környezetüket gyakran fenyegető veszélyek a fejlődés, a földművelés, az ipari szennyezés és a külső irányítási rendszerek bevezetése.
A politikai rendszerek korlátozhatják és erősen megváltoztathatják azt a módot, ahogyan a kultúrák alkalmazkodnak környezetükhöz. Például Marvin Harris tanulmánya a tehenek jelentőségéről az indiai kultúrában nem helyez elég hangsúlyt arra a tényre, hogy a tehenek jogi védelmet élveznek, és hogy egy tehén bántalmazása súlyos büntetést vonhat maga után. A kultúrában a tehenek felhasználására és lehetséges felhasználására összpontosít, miközben figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy ez egy olyan kulturális szempont, amelyet a politikai erők támogatnak, védenek és fenntartanak. Egy másik példa arra, hogy a kulturális ökológia figyelmen kívül hagyja a politikai hatásokat, a Tohono O’odham törzs esetében látható, amely Arizona és Mexikó délnyugati részén őshonos, és a nemzetközi politika miatt elvesztette kultúrájának fontos aspektusait. Az 1853-as gadsdeni adásvétel során az O’odham területét felosztották az Egyesült Államok és Mexikó között, ami korlátozta az élelmiszerekhez és más anyagokhoz való hozzáférést a saját közösségükben. A törzs felosztása teljesen megváltoztatta az egész kultúrájukat, vallásukat és szokásaikat. A kulturális ökológia túl nagy hangsúlyt fektet a környezetre, és figyelmen kívül hagyja a politikai hatásokat, amelyek nagyon eltérő módon befolyásolhatják a hasonló környezeteket.
Fókuszálatlan irány
A kulturális ökológia további kritikája, hogy túlságosan tág tudományág. Robert McNetting, a Cultural Ecology szerzője szerint “a kulturális ökológia inkább egy kényelmes cím, mintsem felhívás a tudományos vitára”. McNetting azt közvetíti, hogy a kulturális ökológia egyszerűen túl tág tudományág, ami megnehezíti az érvényességének megvitatását. Azt a gondolatot, hogy a kulturális ökológia kissé homályos és kétértelmű, jól példázza egy táblázat, amelyet Catherine Marquette, az Indiana Egyetem munkatársa készített. Marquette bemutatja, hogy antropológusról antropológusra változik annak meghatározása, hogyan alakítja a kultúrát az ökológia, ami arra utal, hogy a kulturális ökológia diszciplína fókuszálatlan.
Az érvényesség tesztelése
A kulturális ökológia egyik fő eleme a környezeti determinizmus gondolata, vagyis az, hogy a kultúrát a környező ökológia hozza létre. Ha a környezet az egyedüli meghatározó tényező a kultúrában, akkor azt várnánk, hogy a nagyon hasonló klímájú kultúrák nagyon hasonló kultúrát mutatnak. Ezt az elképzelést Nyugat-Afrikában alkalmazták, és az antropológusok azt találták, hogy számos példa volt arra, hogy ugyanazon a klónon és földrajzi területen élő, azonos erőforrásokhoz hozzáférő emberek eltérő kultúrát mutattak. A különbségek olyan szélsőségesek voltak, hogy még az élelmiszertermelésnek is alternatív módszerei voltak. Miután folytatták vizsgálataikat, az antropológusok azt találták, hogy a távolabbi, eltérő éghajlaton élő, és az élelmiszertermelés azonos módját mutató kultúrák több hasonlóságot mutattak a kultúrában, mint a földrajzilag közeli és hasonló környezetben élő vizsgálati csoport. Ez arra utal, hogy az élelmiszertermelés módja nagyobb hatással lehet a kultúrák hasonlóságára, mint azok földrajzi és környezeti elhelyezkedése.
Lehetőségek a jövőre nézve
Roy Rappaport, a Michigani Egyetem professzora szerint “A kultúra úgy kényszeríti a természetet, ahogy a természet a kultúrát”. Ebben a kijelentésben megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy a környezet kizárólag a kultúrát befolyásolja (környezeti determinizmus). Folytatva Rappaport pusztítását, miszerint a kultúra kizárólag a környezetet befolyásolja, talán több olyan elem is van, amely befolyásolja a kultúrát.
A környezeti possibilizmus gondolata valószínűleg a legjobb pálya a kulturális ökológiai antropológusok számára. A környezeti determinizmussal szemben a környezeti possibilizmus azt állítja, hogy a környezet lehetővé teszi a kultúrák különböző lehetőségeinek kialakulását, másokat pedig tilt. Az észak-amerikai inuitok nem fognak mezőgazdasági élelmezési rendszert kialakítani az Északi-sarkvidéken, de számos módon reagálhatnak a környezetükre, amit más törzsek, például az aleutok, az alutik és a jupikok is megmutattak. A környezet alakítja a lehetőségeket, de nem ez az egyetlen tényező. Nem lehet figyelmen kívül hagyni más változókat sem, mint például a kulturális elterjedés, a történelem és az élelmiszertermelés módja.