Az esőernyő története valójában egyáltalán nem az esőernyők történetével kezdődik. Sőt, a mai esernyőt először nem a nedves időjárás, hanem a nap ellen használták. Néhány ókori kínai beszámolótól eltekintve az esernyő eredetileg napernyőként (a napernyőre gyakrabban használt kifejezés) alakult ki, és dokumentáltan már az i. e. 4. században használták olyan területeken, mint az ókori Róma, az ókori Görögország, az ókori Egyiptom, a Közel-Kelet és India. Természetesen a mai esernyők ezen ősi változatait nagyon különböző anyagokból, például tollakból, levelekből vagy bőrből tervezték és építették, de a baldachin alakja nagyon hasonlít a ma látható termékekhez.
A legtöbb esetben a napernyőt vagy napernyőt az ókorban elsősorban nők használták, de a királyi családok, a papság és más méltóságok tagjai gyakran szerepelnek az ókori rajzokon a mai esernyők ezen elődeivel. Ez egyes esetekben odáig fajult, hogy a királyok kijelentették, hogy az alattvalóik használhatnak-e napernyőt vagy sem, és csak a legkedvesebb segítőinek adták ezt a megtiszteltetést.
A legtöbb történész szerint úgy tűnik, hogy az esernyő általánosabb használata (azaz az eső elleni védekezés) csak a 17. században (néhány beszámoló a 16. század végéről) jelent meg egyes európai országokban, az olaszok, franciák és angolok vezetésével. Az 1600-as évek esernyőtetőit selyemből szőtték, ami a mai esernyőkhöz képest korlátozott vízállóságot biztosított, de az ernyő határozott formája nem változott a legkorábbi dokumentált mintákhoz képest. Az esernyők azonban még az 1600-as években is csak az előkelő nők termékeinek számítottak, és a férfiaknak nevetség tárgyává vált, ha ilyennel látták őket.
A 18. század közepére az esernyő a nők körében a mindennapi használati tárgyak közé került, de a férfiak csak akkor kezdtek felfigyelni rá, amikor az angol Jonas Hanway 1750-ben London utcáin esernyőt készített és hordott. Bár eleinte nevetségessé vált, Hanway mindenhová magával vitte az esernyőt, és az 1700-as évek végére az esernyő a férfiak és a nők körében egyaránt elterjedt kellékké vált. Valójában az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején a “Hanway” az esőernyő másik elnevezése lett.
Az 1800-as évektől egészen napjainkig az esőernyők készítéséhez használt anyagok fejlődtek, de ugyanaz az alapvető ernyőforma megmaradt. A bálnacsontokat felváltotta a fa, majd az acél, az alumínium és ma már az üvegszálas anyag a szár és a bordák gyártásához, és a modern kezelt nejlonszövetek felváltották a selymet, a leveleket és a tollakat, mint időjárásállóbb opciót.
A Cheeky Umbrella esernyőinél a mi esernyőink a hagyományos baldachin kialakítását a 4. századi B.C. századból, és a modern váztechnológia legjobbjaival, a világ legnagyobb szövetszállítójától származó 190T nejlonszövettel, valamint a divatos dizájnnal és színekkel kombinálva kiváló minőségű, stílusos esernyőt készít a mai férfiak és nők számára. Reméljük, hogy Ön is annyira értékeli a mi esernyőverziónkat, mint amennyire mi élvezzük az elkészítését!