A NAPCRG 2012-es éves találkozójára december első hetében került sor New Orleansban, Louisiana államban, és a NAPCRG 40. évfordulóját ünnepelte. Az első napi plenáris ülés, amelyet T. R. Reid amerikai író, ismert riporter, dokumentumfilmes és a National Public Radio Morning Edition című műsorának kommentátora tartott, egyszerre volt könnyed és elgondolkodtató. Reid elmesélte az egészségügyi ellátás megszerzésével kapcsolatos tapasztalatait a különböző iparosodott országokban, ahol családjával élt, miközben elkészítette The Healing of America című könyvét és a PBS dokumentumfilmjét, a Sick Around the World-t.
Reid 4 különböző, az iparosodott országokban alkalmazott egészségügyi modellt hasonlított össze: a Beveridge-modellt, a Bismarck-modellt, a Nemzeti Egészségbiztosítási vagy Tommy Douglas-modellt és a zsebből fizetős modellt. A Nemzeti Egészségügyi Szolgálat megalkotója, Lord William Beveridge által tervezett Beveridge-modell minden állampolgár számára egészségügyi ellátást biztosít, és a kormányzat adóbefizetésekből finanszírozza. Ez a “szocializált orvoslás” modell jelenleg Nagy-Britanniában, Spanyolországban és Új-Zélandon található meg.
A Bismarck-modell biztosítási rendszert alkalmaz, és általában a munkáltatók és a munkavállalók közösen finanszírozzák bérlevonás útján. Az amerikai biztosítási iparral ellentétben a Bismarck-típusú egészségbiztosítások nem termelnek nyereséget, és minden állampolgárra ki kell terjedniük. Az orvosok és a kórházak a Bismarck-országokban általában magánkézben vannak. Ez a modell megtalálható Németországban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Japánban és Svájcban.
A nemzeti egészségbiztosítási modell mind a Beveridge-, mind a Bismarck-modell elemeit tartalmazza. Magánszolgáltatókat használ, de a fizetés egy állami biztosítási programból származik, amelyet minden állampolgár díjjal vagy adóval finanszíroz. Ezek az egyetemes biztosítási programok általában olcsóbbak és alacsonyabbak az adminisztrációs költségeik, mint az amerikai típusú for-profit biztosítási programok. A nemzeti egészségbiztosítási tervek a költségeket azzal is kontrollálják, hogy korlátozzák az általuk fizetett orvosi szolgáltatásokat és/vagy megkövetelik, hogy a betegek várjanak a kezelésre. A klasszikus nemzeti egészségbiztosítási rendszer Kanadában található.
Az utolsó modell, az out-of-pocket modell az, ami a világ nagy részén megtalálható. Olyan országokban alkalmazzák, amelyek túl szegények vagy túlságosan szervezetlenek ahhoz, hogy bármilyen nemzeti egészségügyi ellátórendszert biztosítsanak. Ezekben az országokban azok, akiknek van pénzük és ki tudják fizetni az egészségügyi ellátást, megkapják azt, akiknek pedig nincs, azok betegek maradnak vagy meghalnak. Afrika, India, Kína és Dél-Amerika vidéki régióiban emberek százmilliói élik le egész életüket anélkül, hogy valaha is orvoshoz fordulnának.
Az egyik közös vonás, amit Reid az általa vizsgált egészségügyi rendszerek között észrevett, hogy ezek a rendszerek mindenki számára egészségügyi ellátást biztosítanak, mégis lényegesen kevesebbet költenek az egészségügyre, mint az Egyesült Államok. Emellett jó ellátást tudott biztosítani magának és családjának, és a számla közel egynegyede volt annak, amit otthon, az Egyesült Államokban felszámítanának neki. Az amerikai egészségügyi rendszer mind a négy modellből tartalmaz elemeket, és különböző típusú ellátást és fedezetet biztosít a lakosság különböző rétegei számára, ami széttagolttá és költségessé teszi azt.
Reid rámutatott a jelenlegi amerikai rendszer számtalan hátrányára, különösen arra, hogy az iparosodott országok közül az amerikaiak rendelkeznek a legrosszabb egészségügyi eredményekkel. Hatalmas élettapasztalataiból arra a következtetésre jutott, hogy a legjobb rendszer az, amely a bölcsőtől a sírig minden egyén egészségügyi ellátására kiterjed. Ez viszont a megelőző ellátást olyanná teszi, amelybe az egészségügyi szolgáltatók is befektetnek, ami csökkenti a költségeket és hosszú távon javítja az egészségi állapotot. A beszéd végén Reid egy mondatban foglalta össze könyvét a hallgatóság számára: “Ha meg tudnánk találni az akaratot, hogy mindenki számára egészségügyi ellátást biztosítsunk, a többi ország megmutathatná nekünk az utat.”