A Nagy Sós-tó a legnagyobb természetes tó a Mississippitől nyugatra. Jelenlegi szintjén a Nagy Sós-tó körülbelül 75 mérföld hosszú és körülbelül 35 mérföld széles. Több széles, lapos medencében helyezkedik el, így a vízszint kismértékű emelkedése jelentősen megnöveli a tó felszínét. Az első tudományos méréseket 1849-ben végezték, és azóta a tó vízszintje 20 lábnyit változott, ami egyes helyeken akár 15 mérfölddel is eltolta a partvonalat.
A Nagy Sós-tó azért sós, mert nincs lefolyója. A mellékfolyók folyamatosan kis mennyiségű, édesvízben oldott sót hoznak be a tóba. A Nagy Sós-tóba kerülve a víz nagy része elpárolog, a sót hátrahagyva.
A Nagy Sós-tó a Bonneville-tó maradványa; egy nagy jégkorszaki tó, amely 30 000 évvel ezelőtt egy kis sós tóból emelkedett ki. A Bonneville-tó legszembetűnőbb emlékei a tó egykori partjai mentén a tájba vésett ősi teraszok. A teraszokat a hullámok erodálták, és viszonylag sík területek, amelyek egy kontúrvonalat követnek. A Buffalo Pointból délre tekintve kiváló kilátás nyílik a Bonneville-tó teraszaira, amelyeket a szigetbe vájt, akár ezer láb magasan a Nagy Sós-tó felszíne fölött. A jégkorszak után a Föld éghajlata szárazabbá vált, és a Bonneville-tó fokozatosan visszahúzódott, így alakult ki a Nagy Sós-tó.
A Nagy Sós-tó túlságosan sós ahhoz, hogy a halak és a legtöbb más vízi faj megéljen benne. A tóban számos algafaj él. A sós garnélarákok és a sóslegyek elviselik a magas sótartalmat, és az algákkal táplálkoznak. A sós garnélarák petéit kereskedelmi céllal gyűjtik, és a tengerentúlon garnélarákeledelként értékesítik. A sokat szidott sóslegyek nem harapnak és nem szállnak le az emberre, és a tóba költöző madarak elsődleges táplálékforrását jelentik. A nyár nagy részében a sóslegyek gyűrűt alkotnak a teljes partvonal körül, és ritkán merészkednek néhány méternél távolabb a vízparttól. A biológusok több mint százmilliárdra becsülik a populációjukat.
A folyamatosan ingadozó Nagy Sós-tó meghiúsította a partvonalának fejlesztésére tett kísérleteket. Ennek eredményeként a tó nagy részét kiterjedt vizes élőhelyek övezik, így a Nagy Sós-tó a vonuló és fészkelő madarak egyik legfontosabb erőforrása.
A Nagy Sós-tó sokféle szabadidős élményt kínál az embereknek, és hogy élvezzék azt, amit John Muir “az amerikai kontinens egyik legjobb kilátásának” nevezett.
Az Antelope-sziget északi végén található Bridger Bay Beach talán a legszebb strand az egész tavon. A strand egy két mérföld hosszú, száz méter széles, fehér, oolitos homokos terület. Az oolitikus homok valójában a tóban képződik, és kalcium-karbonát (mész) koncentrikus rétegeiből áll. Nézd meg közelebbről a homokot: a legtöbb szemcse sima és tökéletesen kerek. A Bridger-öbölbe sokan azért jönnek, hogy lebegjenek, mint a parafa, mert a Nagy Sós-tóban nem lehet elsüllyedni. Hátradőlni és lebegni a tavon, miközben csak a sirályok hangja hallatszik a fejünk felett, olyan egyedülálló élmény, amelyet valószínűleg soha nem fogunk elfelejteni.