A Turf Club történelmi mérföldkő a Twin Cities zenei világában. Elgondolkodhatunk azon, hogy ez a Midwayben – a Minneapolis és Saint Paul belvárosa közötti földterületen – elhelyezkedő klub pornó- és zálogházak, italboltok és Ax Man között hogyan tartotta fenn egyáltalán a nevét. Ez nem az éjszakai élet nyüzsgése; nincs kilátás a folyóra, nincsenek felhőkarcolók, nincsenek lovaskocsik vagy antik tűzoltóautók, nincsenek szép utcai lámpák, nincs Snoopy. Csak egyetemi buszmegállók és Snelling forgalom.
De a Turf varázsának egy része éppen abban rejlik, hogy elkülönül, kitaszított a rohanó, modernizálódó Twin Cities többi részétől. Egy ugrás és ugrás Minneapolis számos helyszínének egyikére mindig csábító lehetőség, de Saint Paulnak van egy egyedi és Minneapolisszal ellentétes esztétikája, amely a belváros peremén, a Turfban ragadható meg. Ez a csiszolatlan történelemben gazdag, rock ‘n’ rollos hely mindenkinek azt nyújtja, amit egy középnyugati bártól elvár: flanelinget és sört. Sajnálom, itt nincsenek csokoládés martinik.
A 40-es években kétlépcsős countrybárként nyitotta meg kapuit, a 60-as évek népművészeti stílusában kicsit megenyhült, a 70-es évek dance-hullámával átalakult, majd a 80-as évek grunge-ját felkarolta, a klub olyan, mint egy értekezés a minnesotai zenéről. És ezzel el is érkeztünk a klub sikerének másik részéhez: a helyi és független zene iránti következetes elkötelezettséghez, amit ez a tízezer zenészből álló város határozottan elismer, sőt eléggé értékel ahhoz, hogy a kedvezőtlen elhelyezkedés ellenére is megőrizze a hűséget. Olyannyira, hogy a viszontagságok még inkább okot adnak arra, hogy gyakran látogassuk ezt az átkozott helyet.