A történelem nem ismétli önmagát, de rímel

Mark Twain? John Robert Colombo? James Eayrs? Anonymus?

Kedves Idézetkutató! Van egy népszerű humoros mondás a történelemről, amelyet általában Mark Twainnek tulajdonítanak. Ám ezzel a tulajdonítással kapcsolatban annyi a bizonytalanság, hogy a “New York Times” egyik vezető üzleti rovatvezetője a következőket írta: 1

“A történelem nem ismétli önmagát, de gyakran rímel” – ahogyan Mark Twain állítólag gyakran mondta. (Nem találtam meggyőző bizonyítékot arra, hogy valaha is kimondta volna ezt a frappáns aforizmát. Nem számít – a sor túl jó ahhoz, hogy ellenálljak neki.)

Kutakozna, kérem, ennek a mondásnak a származása után?

Quote Investigator: Nincs érdemi bizonyíték arra, hogy az 1910-ben elhunyt Twain tette volna ezt a megjegyzést. A két legkorábbi ismert közeli egyezés 1970-ben jelent meg nyomtatásban. Érdekes módon mindkét esetet Mark Twainnek tulajdonították.

AQI megtalálta a mondást a kanadai John Robert Colombo egyik versében, a “Neo Poems” című gyűjteményben. A mondást tartalmazó kísérleti mű címe “A Said Poem” volt, és az innovatív formátum idézetek sorozatából állt. Az első négy sor a következő volt: 2

A SAID POEM
for Ronald and Beatrice Gross

“Láttam a jövőt, és nem működik” – mondta Robert Fulford.
“Ha nem lenne Lengyelország, nem lennének lengyelek” – mondta Alfred Jarry.
“Nem azt a filmet készítjük, amire szerződést kötöttek” – mondta Robert Flaherty.
“A történelem sosem ismétli önmagát, de rímel” – mondta Mark Twain.”

A QI 2011 áprilisában e-mailben kereste meg John Robert Colombót, hogy a kifejezés forrása felől érdeklődjön. 3 Colombo úgy vélte, hogy valamikor az 1960-as években találkozott a mondással nyomtatásban, talán a “The Times Literary Supplement” hasábjain. Úgy vélte, hogy a mondás a “közmondásos mondavilág” része, és soha nem látott pontos forrást.

A mondás 1970 januárjában a “New York Times” oldalain is megjelent. Egy W.D.M. monogramú magánszemély kérdőlevelet küldött az újságnak, amelyben a mondás eredetéről érdeklődött. A kérdést az újság “Q: A:” rovatában nyomtatták ki, bár sajnos a későbbiekben nem érkezett kielégítő válasz az olvasóktól: 4

W.D.M. a következő, Mark Twainnek tulajdonított mondás forrását keresi: “A történelem soha nem ismétli önmagát, de rímel.”

Ez a két idézet a Yale University Press fontos, nemrég megjelent “The Dictionary of Modern Proverbs” című szakkönyvében szerepel. 5

A következőkben további válogatott idézetek következnek időrendi sorrendben.

1845-ben a “The Christian Remembrancer” című kiadványban egy érdekes tematikus előszó jelent meg a “misztikus rím” leíró kifejezést használva: 6

A látomás ismétlődik; a keleti nap másodszor is felkel; a történelem öntudatlanul ismétli történetét, és misztikus rímbe megy át; a korok más korok prototípusai, és az idő kanyargós folyama újra ugyanoda visz bennünket.

Mark Twain valóban használta a “A történelem soha nem ismétli önmagát” kezdetű mondatot egy regényében, amelyet szomszédjával, Charles Dudley Warnerrel közösen írt. Az 1874-ben megjelent Az aranykor: A Tale of To-Day” című könyvében csodálatosan élénk, kaleidoszkópra épülő képi nyelvezetet használt: 7

A történelem soha nem ismétli önmagát, de a leképezett jelen kaleidoszkópos kombinációi gyakran úgy tűnik, mintha antik legendák töredékeiből épülnének fel.”

A humorista Max Beerbohm 1896-ban e téren a történészekről egy szellemes szellemeskedést alkalmazott. Az idézetről és variációiról szóló QI-bejegyzés itt található:

“A történelem – mondják – nem ismétli önmagát. A történészek ismétlik egymást.”

Mark Twain is a történelem ismétlődéséről beszélt “A híres Calaveras megyei ugróbéka” című híres történetének egyik kommentárjában. Az 1865-ös novella kidolgozott, kétnyelvű bővített kiadása 1903-ban jelent meg. Twain felfedezte a béka történetének egy, a klasszikus Görögországban játszódó változatát, és átmenetileg úgy gondolta, hogy a komikus anekdota ókori. Később Twain rájött, hogy a görög változatot egy angliai professzor készítette az ő szövege alapján: 8

JEGYZET. 1903. november. Amikor meggyőződtem arról, hogy az “Ugró béka” egy két-háromezer éves görög történet, őszintén örültem, mert úgy látszik, itt volt a leglátványosabb és legmegfelelőbb igazolása egyik kedvenc elméletemnek – nevezetesen, hogy egyetlen esemény sem egyedüli és magányos, hanem csupán egy olyan dolog ismétlődése, amely már korábban is megtörtént, és talán gyakran.

Az illinois-i Chicago Tribune 1941-ben a következő tematikusan kapcsolódó főcímmel közölt cikket: 9

A történelem talán nem ismétlődik, de hasonlónak látszik

1962-ben a kaliforniai székhelyű “Contact” című irodalmi folyóirat egy olyan művet közölt, amely a történelmet rímelő versként ábrázolta. A “Tükörszvit” ötödik versszaka a következőket tartalmazta: 10

Az ember azt hihetné, hogy a történelem tanít; ismétlődik;
oldalról oldalra, tökéletes rímekben írt vers
a lapok mindkét oldaláról visszhangzó harangok
a születések és temetések, elmondja az időt
a kortalan Alice, Hamlet tévelygései-
az eltűnt galaxisok legújabb fénye.

1970-ben John Robert Colombo kiadta “A Said Poem” című versét, és mint már korábban megjegyeztük, a következő sorok kerültek bele:

“A történelem soha nem ismétli önmagát, de rímel” – mondta Mark Twain.

1970 januárjában a “New York Times” leközölte a korábban említett, Twainnek tulajdonított sor forrását kereső lekérdezést.

1971-ben James Eayrs “Diplomacy and Its Discontents” című kötete leközölte a Twainnek tulajdonított mondás egy példányát. Ez a változat némileg eltért attól, hogy a “soha” helyett a “nem” kifejezést használta: 11

A történelemmel az a baj, hogy míg a történészek egymást ismétlik, a történelem soha nem ismétli önmagát. Legalábbis pontosan nem. (Amikor Mark Twain kijelentette: “A történelem nem ismétli önmagát, de rímel”, nagyjából a lehető legmesszebbre ment.)

A “University of Toronto Quarterly” 1971. nyári számában volt egy írás, amely Colombo “Neo Poems” című gyűjteményét értékelte. A recenzens érdemesnek tartotta a Twainnek tulajdonított sort, és újranyomta: 12

Mindenesetre hálás vagyok a véletlenszerű gyöngyszemekért, amelyekről egyébként talán lemaradtam volna, mint például Mark Twain “A történelem soha nem ismétli önmagát, de rímel.”

1972 májusában James Eayrs professzor véleményes esszét írt az Ontario állambeli Windsorban megjelenő “The Windsor Star”-ban. A közmondás egy másik változatát alkalmazta, de nem mutatott be asszociációt: 13

A történelem nem ismétli önmagát. De rímel.”

1972 decemberében a brit kolumbiai Vancouverben megjelenő “The Sun” rovatvezetője James Eayrsnek tulajdonította a mondást. Talán a cikkíró látta a közvetlenül fentebb megadott, nem idézett idézetet: 14

James Eayrs. “A történelem nem ismétli önmagát. De rímel.”

A “The History Teacher” című folyóirat 1974-ben a Twainnek tulajdonított mondás egy másik változatát nyomtatta ki. Ebben az esetben a “történelem” helyett a “múlt” szót használta: 15

A történelem folytonosságai és megszakításai közötti kapcsolatot ritkán fejezték ki jobban, mint Mark Twain epigrammájában: “A múlt nem ismétli önmagát, de rímel.”

Összefoglalva, e népszerű idézet legkorábbi ismert bizonyítéka 1970-ben jelent meg, de ez a dátum sok évtizeddel Mark Twain halála után van. Ennélfogva nincs érdemi alátámasztása a Twain-ábrázolásnak. A történelmet és a rímet említő előzmények 1970 előtt is megjelentek, de a kijelentések nem voltak tömörek és szellemesek.

Képi megjegyzések: Ismétlés-szinkronizálás kép az OpenClips-ről a . Mark Twain from WikiImages at . History-Mystery from Cool Text Free graphics generator.

(Nagy köszönet Barry Popiknak a mondással kapcsolatos kutatásaiért. Köszönet Daniel Gackle-nek és Ben Yagodának, akik a Twain-attribúcióról érdeklődtek. Külön köszönet Dan Goncharoffnak, aki megtalálta az 1845-ös idézetet. Köszönet Charlie Doyle-nak, Wolfgang Mieder-nek és Fred Shapiro-nak a “The Dictionary of Modern Proverbs” című munkájukért. Köszönet továbbá Victor Steinboknak, Ken Hirschnek és Bill Mullinsnak, akiknek észrevételei hasznosak voltak. Végül: In memoriam: A bátyámnak, aki 2011-ben szintén rákérdezett erre a mondásra.)