Hemorrhagiás cystitis
A BKPyV-fertőzéssel összefüggő hemorrhagiás cystitisről leggyakrabban allogén HCT-n átesett gyermekeknél számolnak be. A hemorrhagiás cystitis a transzplantációt követően korán (<1 hét) kialakulhat, jellemzően a kondicionáló kemoterápiával, különösen a ciklofoszfamiddal összefüggésben. A későn jelentkező hemorrhagiás cystitis (>1 hét) gyakrabban fertőzésekhez kapcsolódik. Bár úgy vélik, hogy a BKPyV hozzájárul a HCT után későn jelentkező hemorrhagiás cystitis legtöbb esetéhez, fontos megjegyezni, hogy a BKPyV-asszociált hemorrhagiás cystitis pontos mechanizmusa továbbra sem ismert. Az sem világos, hogy a hemorrhagiás cystitis miért korlátozódik nagyrészt az allogén HCT-populációra, míg a veseátültetett recipienseknél, akiknél hasonlóan magas a vizelet BKPyV-terhelése, ritkán fordul elő hemorrhagiás cystitis. Sokan feltételezik, hogy a hólyaghurut a kondicionáló kemoterápiából származó, a húgyhólyagot ért maradék urotheliális károsodás, az immunszuppresszióval szembeni primer vagy reaktiválódó fertőzésből származó BKPyV-replikáció és a transzplantációt követő átültetésből származó gyulladás valamilyen kombinációjából ered.18 A BKPyV-asszociált hemorrhagiás cystitis sokkal ritkábban fordul elő olyan daganatos gyermekeknél, akik nem kaptak HCT-t, elsősorban esetekről számoltak be. Az egyik nagyobb sorozatban Cheerva és munkatársai 14 nem transzplantált, nagy dózisú ciklofoszfamiddal vagy ifoszfamiddal kezelt gyermekonkológiai beteget írtak le, akiknél 4 esetben (29%) alakult ki cystitis a hyperhidráció és a mesna profilaxis ellenére.41 A négy cystitisben szenvedő beteg közül háromnak pozitív volt a BKPyV-vírusra vonatkozó vizsgálati eredménye, és a hematuria 10-16 hétig fennállt.
A HCT-t követő hemorrhagiás cystitis összesített incidenciája a jelentések szerint körülbelül 25%, és a meghosszabbodott kórházi tartózkodási időből és súlyos vizelési panaszokból eredő morbiditással jár. A korai hemorrhagiás cystitis jellemzően a kondicionáló kemoterápiához társul, míg a később kialakuló cystitis (>1 héttel a transzplantáció után) más okokkal, többek között vírusos és bakteriális fertőzéssel is összefüggésbe hozható.18 Legsúlyosabb formájában a hemorrhagiás cystitis életveszélyes vérzéses szövődményekhez vezethet, amelyek agresszív sebészeti beavatkozást igényelnek. A HCT után későn jelentkező hemorrhagiás cystitis jelentett kockázati tényezői közé tartozik a magas szintű BKPyV-vírus (>7 log10), a myeloablatív kondicionálás, a nem rokon, nem egyező donorok, a köldökzsinórvér-transzplantáció, perifériás vér őssejtek, ciklofoszfamid, busulfan, antitimocita globulin, teljes testsugárzás, CMV, humán herpeszvírus 6 (HHV-6) fertőzés és idősebb életkor (>7 év).18,32,34
Cesaro és munkatársai prospektív elemzése szolgáltatta a legerősebb bizonyítékot a BKPyV-replikáció és a HCT-t követő gyermekkori hemorrhagiás cystitis közötti összefüggésre33. A transzplantációt követő első 100 napban a plazma- és vizeletminták gyűjtése mellett a betegek kórházi tartózkodása alatt naponta, a hazabocsátás után pedig hetente végeztek rutin vizeletvizsgálatot a hematuria szűrése céljából a 100. napig. A hemorrhagiás cystitist bruttó hematuriaként és a cystitis klinikai jeleiként definiálták. A 107 felvett beteg közül 20-nál (18,7%) alakult ki hólyaghurut a HCT után átlagosan 25 nappal (7-98 nap). A bruttó hematuria időtartama medián 13 nap volt (2 és 71 nap közötti tartomány). A hólyaghurutos esetek körülbelül felében a vérlemezke- vagy neutrofil beolvadás előtt fordult elő. A szerzők megvizsgálták, hogy a viruria és a DNAemia hogyan jelzi előre a cystitist a transzplantációt követő első 30 napban. A 7 log10-nél nagyobb viruriának 14%-os pozitív prediktív értéke és 98%-os negatív prediktív értéke volt a későbbi cystitisre. Az 1000 kópiánál/ml-nél nagyobb DNS-émiának valamivel jobb volt a teljesítménye, 39%-os pozitív prediktív értékkel és 100%-os negatív prediktív értékkel a későbbi cystitisre. Egy többváltozós modellben az 1000 kópiánál/ml-nél nagyobb BKPyV DNS-émiája 6,1 (2,2-17,1, P .001) korrigált kockázati aránnyal (HR) jelezte előre a vérzéses cystitist. A medián 2,5 éves követés után a hemorrhagiás cystitis a teljes halálozás magasabb kockázatával járt együtt (HR 2,6, 1,2-5,8, P < .02).
Más gyermekeken végzett vizsgálatok is alátámasztották, hogy a BKPyV DNS-émiája előre jelzi a HCT-t követő későbbi hemorrhagiás cystitist. Laskin és munkatársai a 2010 és 2011 között Cincinnatiben 88 allogén HCT-transzplantáción átesett, korábban felvett prospektív kohorszból származó mintákat elemeztek.32 A cystitist a kórlapok áttekintésével azonosították, és a kórházi kezelés alatt az alanyok heti rutin vizeletvizsgálatot is végeztek. A vérzéses cystitist bruttó hematuriaként definiálták. A klinikai kérésre kapott BKPyV DNS-émiás eredményeket kombinálták a transzplantációt követő 0-14., 15-85. és 100. napon nyert tárolt minták elemzésével. A 88 alany közül 17-nél (19%) alakult ki vérzéses hólyaghurut a transzplantációt követő 25. nap (interkvartilis tartomány 18-42 nap) mediánjánál. Nem volt különbség az akut GVHD maximális fokozatában, a vérlemezkék átültetésében, a neutrofil átültetésben vagy az abszolút limfocitaszámban a hemorrhagiás hólyaghurutot mutató és a nem mutató személyek között. Az időben változó elemzés azt mutatta, hogy a csúcs-DNS-émia (1-9999 kópia/ml) 5,3 (2-14,6, P < .01), a 100 000 kópia/ml feletti érték pedig 34,3 (4,6-256,1, P < .01) HR-t jelentett a későbbi cystitisre. A HHV-6 DNS-émia és az idősebb életkor szintén független kapcsolatban állt a vérzéses cystitisszel.