Líceum

Ez a cikk a líceumról, mint iskoláról vagy mint nyilvános csarnokról szól. A Lyceum lehet a Lyceum Színház rövidítése is.

A líceum kifejezés egy oktatási intézményre (Európában gyakran középiskolára); kulturális eseményekre, például koncertekre használt nyilvános teremre; vagy olyan szervezetre, amely előadásokat, koncerteket és más felnőttképzési programokat szponzorál. A kifejezés pontos használata országonként eltérő.

A “líceum” elnevezés az ókori Görögországban, Athén közelében található gimnáziumról származik, amelyet Apollón Líceuszról, Apollón “a farkasistenről” neveztek el. Szókratész, Prodikosz és Protagorasz nyilvánvalóan ott tanított és vezetett filozófiai vitákat az i. e. V. század utolsó harmadában. i. e. 335-ben Arisztotelész kibérelt néhány épületet a Líceumban, és iskolát alapított ott, ahol előadásokat tartott, megírta filozófiai műveinek nagy részét, és összeállította az európai történelem első könyvtárát. Az iskolát általában “peripatetikusnak” nevezték, akár a líceum területén lévő peripatákról, akár Arisztotelész azon szokásáról, hogy sétálva tartott előadásokat. Az iskola Athén Kr. e. 267-ben bekövetkezett pusztulásáig működött, és fontos korai mérföldkő volt a nyugati tudomány és filozófia fejlődésében. Az amerikai líceumi mozgalom a tizenkilencedik század közepétől a huszadik század elejéig a szervezett felnőttoktatás egyik korai formája volt. A számtalan kisváros csarnokaiban tartott előadások, drámai előadások, tanórák és viták jelentősen hozzájárultak az amerikai felnőttek oktatásához, és fórumot biztosítottak a kultúra és az eszmék terjesztéséhez.

Ógörög líceum (szó eredete)

A líceum (Λύκειον, Lykeion) egy gimnázium volt az ókori Athénban, amely leginkább Arisztotelésszel való kapcsolatáról híres. A többi híres athéni gimnáziumhoz (az Akadémiához és a Kynosargeshez) hasonlóan a Líceum is több volt, mint a testmozgás és a filozófiai viták helyszíne. Nevét Apollón Lükeuszról, Apollónról, “a farkasistenről” kapta, és Apollónnak, Hermésznek és a múzsáknak szentelt szentélyeket tartalmazott. Legalább az i. e. hatodik századtól kezdve a Líceumban volt a polemarcha (a hadsereg vezetője) hivatala (Hesychius, “Epilykeion” és Suda, “ArchÙn”), és katonai gyakorlatokra (Suda, “Lykeion”), valamint a csapatok hadjárat előtti felsorakoztatására használták (Aristophanes, Béke 351-357). Lovassági bemutatók helyszíne volt (Xenophón, A lovassági parancsnok 3.1), és az athéni gyűlés gyülekezőhelyeként használták, mielőtt az i. e. V. században a Pnyx-hegyen kialakították állandó gyülekezőhelyüket. Az i. e. V. század utolsó harmadában Szókratész, Prodikosz és Protagorasz a jelek szerint filozófiai vitákat tanított és vezetett a líceumban. Az i. e. negyedik század első felében Iszókratész más szofistákkal együtt retorikát tanított ott.

Amikor i. e. 335-ben visszatért Athénba, Arisztotelész kibérelt néhány épületet a Líceumban, és iskolát alapított ott, ahol előadásokat tartott, megírta filozófiai műveinek nagy részét, és összeállította az európai történelem első könyvtárát. Kr. e. 322-ben, amikor Arisztotelész kénytelen volt Makedóniába menekülni, miután istentelenség vádjával megvádolták, Theofrasztosz lett az iskola vezetője, és továbbra is tanított és írt. A Líceum több épületét megvásárolta, és végrendeletében az iskolára hagyta. Ettől kezdve Kr. e. 86-ig folyamatosan filozófusok váltották egymást az iskola élén: a lámpaszakosi Sztratón és az afrodisziasi Alexandrosz. Az iskolát általában “peripatetikusnak” nevezték, akár a líceum területén lévő peripatoszról, akár Arisztotelész azon szokásáról, hogy séta közben tartott előadásokat, és része volt az athéni elit ifjúságának, az efébiának nyújtott oktatási és katonai képzésnek. A Líceum és más athéni iskolák hírneve a Földközi-tenger minden tájáról vonzotta a filozófusokat és diákokat. i. e. 86-ban Lucius Cornelius Sulla római tábornok kifosztotta Athént, és a Líceum nagy részét lerombolta. Úgy vélik, hogy az iskolát megzavarta, majd később, az i. e. első században a rodoszi Andronikosz alapította újra. Az i. sz. második században a Líceum a filozófiai tanulás központjaként virágzott. Marcus Aurelius római császár minden athéni filozófiai iskolába tanárokat nevezett ki. Athén i. sz. 267-ben elpusztult, és nem világos, hogy a peripatetikus filozófusok valaha is visszatértek-e a Líceumba. A fennmaradt filozófiai tevékenység akkor érhetett véget, amikor Justinianus császár i. sz. 529-ben bezáratta az összes athéni filozófiai iskolát.

A komplexum tényleges helye évszázadokra elveszett, és 1996-ban, az új Modern Művészetek Múzeumának ásatásai során fedezték fel újra. A helyszín visszaszerzése jelentős hozzájárulás volt a modern Görögország nemzeti identitásához. “Most itt, Athénban van a legfőbb bizonyítékunk a hellén kulturális örökség történelmi folytonosságáról” – mondta Evangelosz Venizelosz kulturális miniszter.”

Az amerikai líceumok “Chautauquas”

A líceumi mozgalom az Egyesült Államokban a szervezett felnőttoktatás korai formája volt, amely Arisztotelész ókori görögországi líceumán alapult. A líceumok különösen az Egyesült Államok északkeleti és középnyugati kisvárosaiban virágoztak a tizenkilencedik század közepén, és egyesek egészen a huszadik század elejéig működtek. Informális társulások százai jöttek létre azzal a céllal, hogy javítsák a társadalom társadalmi, szellemi és erkölcsi szerkezetét. A hivatásos előadók városról városra jártak, előadásokat tartottak történelemről, politikáról, művészetről és kulturális témákról, és az előadás után gyakran nyílt vitát tartottak. Az előadásokat általában színházban vagy tornateremben, néha pedig nagy sátrakban tartották, gyakran a városháza mellett vagy annak egy részében. Az előadások, drámai előadások, tanórák és viták jelentősen hozzájárultak a felnőtt amerikaiak oktatásához a XIX. században, és platformot biztosítottak a kultúra és az eszmék terjesztéséhez.

Az első amerikai líceumot, a “Millsbury Branch, Number 1 of the American Lyceum”-t 826-ban Josiah Holbrook, egy utazó előadó és tanár alapította, aki hitt abban, hogy az oktatás egy életre szóló élmény. A líceumi mozgalom az antebellum (polgárháború előtti) korszakban érte el népszerűségének csúcsát. Nyilvános líceumokat szerveztek egészen Floridáig délen és Detroitig nyugaton. Az olyan transzcendentalisták, mint Ralph Waldo Emerson és Henry David Thoreau támogatták a mozgalmat, és számos helyi líceumban tartottak előadásokat.

Az amerikai polgárháború után a líceumokat egyre gyakrabban használták utazó előadóművészek, például vaudeville és minstrel show-k helyszíneként. A líceumok azonban továbbra is fontos szerepet játszottak a politikai eszmék – például a női választójog – fejlesztésében, valamint a közönség kultúrával és irodalommal való megismertetésében. Olyan ismert közéleti személyiségek, mint Susan B. Anthony, Mark Twain és William Lloyd Garrison mind felszólaltak a líceumokban a 19. század végén. A líceumok funkciója fokozatosan beépült a Chautauqua mozgalomba.

Az alábbi beszédet Abraham Lincoln az Illinois állambeli Springfieldben, a Young Men’s Lyceumban tartotta, amikor 28 évesen tagja volt Illinois állam törvényhozásának. Ez volt az egyik legkorábbi közzétett beszéde.

The Perpetuation of Our Political Institutions: Address Before the Young Men’s Lyceum of Springfield, Illinois January 27, 1838

A nap alatt zajló dolgok nagy naplójában mi, az amerikai nép, a keresztény korszak tizenkilencedik századában találjuk magunkat a föld legszebb részének békés birtokában, ami a terület kiterjedését, a talaj termékenységét és az éghajlat üdeségét illeti. Olyan politikai intézményrendszer kormányzása alatt találjuk magunkat, amely lényegesen jobban szolgálja a polgári és vallási szabadság céljait, mint bármely más, a korábbi idők történelme által ismertetett rendszer. Amikor a lét színpadára léptünk, ezeknek az alapvető áldásoknak a törvényes örököseinek találtuk magunkat. Nem mi dolgoztunk meg ezek megszerzésén vagy létrehozásán – ezek egy örökség, amelyet egykor szívós, bátor és hazafias, de mára sajnálatos módon eltávozott és eltávozott őseink örököltek ránk…(Abraham Lincoln, Sangamon Journal, 1838. február 3.)

Líceumok az Orosz Birodalomban

A császári Oroszországban a líceum a következő felsőoktatási intézmények egyike volt: Demidov Jogtudományi Líceum Jaroszlavlban (1803), Alekszandr Líceum Carskoje Szelóban (1810), Richelieu Líceum Odesszában (1817) és a Császári Katkov Líceum Moszkvában (1867).

A Carskoje Szelói Líceum 1811. október 19-én nyílt meg a Vaszilij Sztaszov által tervezett neoklasszicista épületben, amely a Katalin-palota mellett található. Az első végzősök között volt Alekszandr Puskin és Alekszandr Gorcsakov. A megnyitó napját minden évben körjátékokkal és mulatságokkal ünnepelték, és Puskin minden ilyen alkalomra új verseket komponált. 1844 januárjában a líceumot Szentpétervárra költöztették. A cárszkoje-szelói líceum fennállásának harminchárom éve alatt kétszáznyolcvanhatan végeztek itt. A leghíresebbek közülük Anton Delwig, Wilhelm Küchelbecher, Nicholas de Giers, Dmitrij Tolsztoj, Jakov Karlovics Grot, Nyikolaj Jakovlevics Danilevszkij, Alekszej Lobanov-Rosztovszkij és Mihail Szaltykov-Scsedrin voltak.

Líceumok alakultak a volt szovjet országokban is, miután azok függetlenné váltak. Az egyik tipikus példa Üzbegisztán, ahol az összes középiskolát líceumok váltották fel (“líceum” az orosz kifejezés, amely a francia “lycee” szóból származik), amelyek hároméves, egy adott szakra koncentráló oktatási programokat kínálnak. A török líceumokkal ellentétben az üzbég líceumok nem tartanak egyetemi felvételi vizsgákat, amelyek garantálják a diákoknak az egyetemre való bejutást, hanem gyakorlati vizsgát tartanak, amelynek célja, hogy teszteljék a diákok alkalmasságát bizonyos egyetemekre.

Líceumok a modern Európában

A líceum kifejezést néhány (főleg európai) országban még mindig használják, amikor egy iskolatípusra utalnak. Görögországban és Cipruson a líceum szó a középfokú oktatásra (görögül: Ενιαίο Λύκειο, Eniaio Lykeio “Egységes Líceum”) használatos, konkrétan a középiskola utolsó három osztályára (felső középiskola) Görögországban és Cipruson. A lyceumból származik a francia lycée szó, amely a felső középiskolát jelenti.

A lyceum (vagy finnül lyseo) fogalma és neve Svédországon keresztül került Finnországba, és a tipikus, általánosabb oktatással szemben az egyetemekre felkészítő iskolákra használták. Néhány régi iskola továbbra is használja a lyceum nevet, bár működésük ma már eltérő; a finnországi felső középiskolára a lukio az általánosabban használt kifejezés.

A leggyakoribb iskolatípus Olaszországban a lyceum, ahol a diákok tizennégy és tizennyolc éves koruk között öt éven át latinul és angolul tanulnak. Többféle líceum létezik: liceo classico (klasszikus tanulmányokra, köztük latinra és ógörögre szakosodott), liceo scientifico (tudományos tanulmányokra szakosodott), liceo artistico (művészeti tárgyakra szakosodott) és liceo linguistico (idegen nyelvekre – angol, francia, latin, spanyol és német – szakosodott). Máltán a junior lyceumok az állami tulajdonban lévő középiskolákra utalnak.

Lengyelországban az 1999-es oktatási reformok több új középiskolai típust vezettek be. A középfokú oktatási intézményt jelölő lengyel szó, a liceum, szintén a “lyceum” szóból származik. A lengyel líceumokat tizenhat és tizenkilenc vagy huszonegy év közötti gyerekek látogatják. A diákok érettségi vizsgát tesznek, amelyet érettségi vizsgának neveznek, és amelyet egy hagyományos bál, a studniówka előz meg.

A török szó, amely az egyetem előtti oktatás legújabb részét jelenti, a lise, amely a francia lycée szóból származik, és az angol “high school”-nak felel meg. Ez három-öt évig tart, amelynek végén a diákok leteszik az ÖSS (Öğrenci Seçme Sınavı), az egyetemi felvételi vizsgát.

A romániai liceu kifejezés a középiskolánál speciálisabb középfokú, egyetem előtti oktatási intézményt jelenti. Bizonyos speciális líceumi diplomák szakmai munkára jogosító képesítést jelentenek.

A líceumok mint tiszteletbeli elnevezések

Az Arisztotelész líceumának tiszteletére számos más szervezet és iskola is használta a “líceum” nevet. Például a harrisburgi elit keddi klubnak van egy előadássorozata, amely a “líceum” nevet használja.”

• Bode, C. American Lyceum Town Meeting of the Mind. Southern Illinois University Press, 1968. ISBN 0809303191
• Briggs, Irene, et al. Visszaemlékezések a Lyceumról & Chautauqua-körök. Bond Wheelwright, 1969. ASIN B000KVD90M
• Lynch, John Patrick. Arisztotelész iskolája: A Study of a Greek Educational Institution Berkeley 1972 ISBN 0520021940
• McClure, Arthur F., et al. Education for Work: The Historical Evolution of Vocational and Distributive Education in America. Fairleigh Dickinson University Press, 1985. ISBN 083863205X
• Ray, Angela G. The Lyceum And Public Culture In The Nineteenth-Century United States. Michigan State University Press, 2005. ISBN 0870137441

All links retrieved August 4, 2018.

• The Lyceum, Internet Encyclopedia of Philosophy

General Philosophy Sources

• Stanford Encyclopedia of Philosophy
• The Internet Encyclopedia of Philosophy
• Paideia Project Online
• Project Gutenberg