LeBron James most változtatta meg a kosárlabda játékmódját az NBA-ben a következő 10 évben. Ha nem hiszel nekem, merd elolvasni a rovat további részét, és utána próbálj meg nem egyetérteni velem.
A kosárlabda egy olyan játék, amelyet úgy terveztek, hogy a magasabb emberek is jók legyenek benne. A kapu 3 méter magasan van, ami azt jelenti, hogy felfelé kell dobni a labdát, ami azt is jelenti, hogy a magasabb emberek felemelhetik a kezüket, és blokkolhatják, megdobhatják vagy megváltoztathatják a dobást.
A korai NBA-ben a nagydarabok uralták a sportágat. George Mikan, Bill Russell, Wilt Chamberlain, Kareem Abdul Jabbar és Bill Walton váltották meg a játékot, és ha egy ilyen játékos volt a keretedben, az azt jelentette, hogy esélyed volt bajnokságot nyerni. A nagyszerű center megszerzése kosárlabdás fegyverkezési verseny lett.
Ha nem volt egy nagy, domináns poszton játszó játékosod, akkor nem igazán volt esélyed.
Az 1980-as években ez alapvetően így volt. A Lakers és a Celtics nyolc bajnokságot nyert ebben az évtizedben, a Lakersnél Kareem volt a poszton, míg a Celticsnél Kevin McHale és Robert Parish. A Sixers 1983-as bajnokcsapatában Moses Malone játszott. Még a Detroit Pistons 1989-es és 1990-es bajnokcsapatában is félelmetes frontvonal volt, amely annyira fizikális volt, hogy “The Bad Boys”
Szóval, bár Larry Bird, Magic Johnson és Isiah Thomas kétségtelenül sztárjai voltak ezeknek a csapatoknak, abban a korszakban nem nyerhettek volna bajnokságot a magasemberek nélkül.
Ez 1991-ben megváltozott, amikor Michael Jordan Bill Cartwright kezdő centerrel megnyerte első NBA-bajnokságát. Nem akarom Cartwrightot vagy az őt követő játékosokat, mint Stacey Kinget, Luc Longley-t vagy bármely más magasembert azokból a Bulls csapatokból lekicsinyelni, de tény, hogy Michael Jordan egy teljesen másfajta játékos volt.
Michael Jordan megváltoztatta a kosárlabdázás módját.
Jordan egy 180 centis sportoló volt, és dobóhátvéd volt. Jordan abból élt, hogy kisebb két irányítót posztolt. Úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna, amikor Jordan az NBA-döntőben Jeff Hornacek ellen ment lefelé, hogy felállítsa Jeff Hornaceket. Jordan mérete és atletikussága megváltoztatta a két védő pozícióját, és ezzel együtt az NBA játékoskeretének kialakítását is.
Michael Jordan hat bajnoki címet tudott nyerni elit center nélkül, és ez nemcsak a center pozíciót értékelte le, hanem azt is jelentette, hogy az NBA két védője nem lehetett többé 1,80 méteres. Ha azok lettek volna, Jordan elporlasztotta volna őket. Ez arra kényszerítette a csapatokat, hogy nagyobbak legyenek a hátvédek. Ez megváltoztatta a játékot.
Gondoljunk csak az “elit” centerekre, akikkel Jordan versenyzett – Hakeem Olajuwon, Patrick Ewing, Shaquille O’Neal és David Robinson. Ewing soha nem nyert gyűrűt. Olajuwon kettőt nyert, amikor Jordan megpróbált baseballozni. Robinson és O’Neal nem nyert semmit, amíg Jordan végleg vissza nem vonult.
Ez volt az utolsó alkalom, amikor az NBA-nek több jó, minőségi magasembere volt. Mivel Jordan bebizonyította, hogy center nélkül is lehet nyerni, a pozíció elavulttá vált. Az olyan magasemberek következő hulláma, mint Rasheed Wallace, Kevin Garnett és Tim Duncan – mind olyan játékosok, akik egy másik korszakban valószínűleg centerek lettek volna – erőcsatárok lettek. Finesse játékosok voltak.
Szóval mi köze van mindennek LeBron Jameshez? Csak olvass tovább.
LeBron James úgy került az NBA-be, mint egy 6’8″-os embergyerek, aki kiscsatárt játszik. Ő talán a legjobb all-around atléta, aki valaha az NBA-ben játszott. Ő a liga legnagyobb, leggyorsabb, legerősebb kiscsatára, tehetséges passzoló, és halálos pontszerző, amikor kell.
Az egyetlen rést LeBron páncélján véleményem szerint az volt, hogy nem volt low post játéka. Minden fizikai előnyével, akárcsak Jordannek előtte, LeBronnak is képesnek kellett volna lennie arra, hogy bárkit megerőszakoljon a pozíciójában az alacsony poszton. Valamilyen oknál fogva LeBron karrierje első hét szezonját point forwardként töltötte, ahol még mindig nagyszerű játékos volt, de ahol néhány játékos fel tudta venni vele a versenyt.
Ez idén megváltozott.
LeBron átment a low postra, és elpusztította a kisebb, gyengébb játékosokat. A csapatok megpróbáltak úgy ellenkezni, hogy nagyobb embereket állítottak rá, de LeBron egyszerűen kivitte őket a periméterre, ahol le tudta venni őket a dribble-ről. LeBron végül azzá a matchup-rémálommá vált, amire született.
Az NBA adatlapja szerint LeBron 180 centi magas, 250 kiló. Hogy némi perspektívát adjunk, Zach Randolph a Memphis Grizzliesből, az NBA egyik legrobosztusabb erőcsatára 6’9, 260 font. LeBron valójában nagyobb, erősebb és sokkal robbanékonyabb, mint a legtöbb NBA erőcsatár.
A Miami Heat “small ball” felállásban játszott, amelyben Mario Chalmers irányító, Dwyane Wade dobóhátvéd, Shane Battier kiscsatár, LeBron James erőcsatár és Chris Bosh center szerepelt. Az a tény, hogy Bosh, aki véleményem szerint egy puhány játékos, egyáltalán álmodhatott arról, hogy centert játszhat az NBA-ben, sokat elmond James játékra gyakorolt hatásáról.
A power forward pozíciójából James 28,6 pontot, 10,2 lepattanót és 7,4 asszisztot átlagolt meccsenként. Azzal, hogy James erőcsatárként játszott, ez az NBA-döntőben minden mérkőzést diktált a pályán. Serge Ibakának, az Oklahoma City Thunder kezdő erőcsatárának esélye sem volt arra, hogy a periméteren védje Jamest.
A Thunder kénytelen volt (a) vagy kivenni Ibakát a játékból, vagy (b) Ibakát Shane Battierre bízni. Amikor Ibaka mégis őrizte Battier-t, az azt jelentette, hogy a hárompontos vonalat őrizte, ami kivette a játék legjobb dobásblokkolóját az egyenletből.
A Thunder így kénytelen volt (a) James Hardent vagy Thabo Sefaloshát Jamesre tenni, ahol abszolút nem volt esélyük arra, hogy őrizzék őt poszton, vagy (b) Kevin Durantet Jamesre tenni, ahol lökdösődne, elfáradna és esetleg faultproblémákba kerülne.
A lényeg az, hogy LeBron James már most is az NBA legjobb kiscsatára, és ha akarná, akkor az NBA legjobb erőcsatára is lehetne. Mondj egy olyan erőcsatárt az NBA-ben jelenleg, aki képes lenne James-t védeni. Nem tudod.
Blake Griffin, Kevin Love, Dirk Nowitzki, Elton Brand, Pau Gasol, Carlos Boozer… kérlek. Egyiküknek sincs esélye arra, hogy őrizze Jamest. James egy kicsit lemondana, ha megpróbálná védeni ezeket a srácokat a pálya másik végén, de azt állítom, hogy bőven megállná a helyét.
Hogyan is van, James teljes hatása a támadásban, és az a nagyobb terület, amit azáltal biztosít, hogy gyakorlatilag mindig négy periméterjátékos van a pályán, bőven ellensúlyozza azt a hátrányt, amit egy Pau Gasolhoz hasonló játékosok védelmében szenvedne el.
Nézzük csak meg, milyen hatással volt James erőcsatárként Mike Millerre az NBA döntő ötödik mérkőzésén. Mivel James, Wade, Chalmers és Miller szétterítette a parkettet, valamint a Bosh képességeivel rendelkező játékosok által biztosított távolságot, Miller számos nyitott lehetőséghez jutott. A Thunder mindkét csatárposzton rosszul játszott, mert LeBron James rosszul játszik, amikor erőcsatárként játszik.
Azt gondolom, hogy LeBron James jövője az erőcsatár posztján van. Ahogyan a csapatoknak meg kellett változtatniuk a játékoskeretüket, hogy figyelembe vegyék Jordant, úgy gondolom, hogy a következő öt évben a hagyományos “erőcsatár” elavulttá válik az NBA-ben. James hatása arra fogja kényszeríteni a csapatokat, hogy olyan hibrid csatárokat tervezzenek, akik megpróbálják majd megfékezni őt.
Ha nincs egy ilyen játékos a keretedben, ahogy a Thunder is rájött tegnap este, akkor esélyed sem lesz legyőzni a Heatet. Alapvetően, ha nem kezdesz el olyan játékosállományt építeni, amely felveszi a versenyt Jamesszel, akkor nem játszol a bajnokságért.”
A power forwardokból centerek lesznek. Fogd rá Greg Odenre, hogy megsérült, vagy Eddy Curryre, hogy olyan lusta, de amúgy sincs elég jó center. Akárhogy is, LeBron James most változtatta meg a kosárlabdát az NBA-döntőben nyújtott teljesítményével.