Dr Rob Eley, The University of Queensland.
A rabdomiolízis (gyakran “rhabdo” rövidítéssel) olyan állapot, amelynek következtében az izmaink lebomlanak vagy szivárognak, és az izomsejtek tartalma a véráramba kerül. Ez a tartalom egy fehérjét, a mioglobint tartalmazza, amely károsíthatja a veséket.
Ha már meglévő vesebetegség van, ez veseelégtelenséghez és halálhoz vezethet. Más problémák közé tartoznak a vér kémiai anyagaiban (elektrolitokban) bekövetkező változások okozta problémák, amelyek hatással lehetnek az izmokra, a szívre és az agyra. További következmény a rekeszszindróma, amikor a megduzzadt izmok nyomása elvághatja a vérellátást, így a szövetek nem kapnak táplálékot.
A rhabdo három fő tünete a fájdalom, a gyengeség és a szűrt mioglobin miatt teaszínű vizelet. A betegek hányingert és letargiát is tapasztalhatnak.
Mi okozza?
Két fő módja van annak, hogy elegendő sejt károsodjon ahhoz, hogy szisztémás problémákat okozzon. Az első mód a sejtfalak közvetlen megrepedéséből származó zúzódásos sérülések. Ez gyakran gépjárműbalesetekkel és tompa traumákkal, például épületek összeomlásával jár.
A második fő ok a sejtek energiaszintjének csökkenése. Ha a sejteknek nincs elég energiájuk a szükséges funkciók ellátásához, például az elektrolit-egyensúly fenntartásához, a sejtfalak megsérülnek és szivárognak. Ez az a fajta izomlebomlás, amelyet az idős embereknél, akik elesnek, és egy ideig nem találják magukat, valamint a nagyobb műtéteket követő embereknél és az extrém testmozgást követően megfigyelhető. Ez utóbbi okot “terhelés okozta” és “megerőltetéses” rhabdónak nevezik.
A valamivel több mint egy évtizeddel ezelőtt még ritkán számoltak be megerőltetéses rhabdóról, és leginkább maratoni futókkal és katonai kiképzőtáborokban résztvevőkkel hozták összefüggésbe. A nagy intenzitású ellenállásos edzés népszerűségével azonban egyre több ilyen beteg jelentkezik az orvosoknál és a kórházi sürgősségi osztályokon.
A nagy intenzitású ellenállásos edzés egyik formája, a CrossFit különösen erős összefüggést mutat az exertional rhabdóval; ezt az összefüggést a program alapítója is elfogadta. A témával foglalkozó blogjában a Crossfithez kapcsolódó “Rhabdo bácsi” hátborzongató bohócmotívum is szerepelt.
Létezik egy élénk online közösség, amely szelfiket posztol a kórházból, és akik a rhabdo diagnózist becsületbeli jelvénynek tekintik, ami az edzés iránti elkötelezettségüket mutatja.
Hogyan diagnosztizálják?
A diagnózis általában a vérben lévő kreatinin-kináz (CK) nevű enzim szintjén alapul, amely a sejtek károsodásakor szabadul fel.
A CK, amely részt vesz az energiatermelésben és a sejtszállításban, önmagában nem káros, de hasznos jelzője a sejtpusztulásnak.
Nincs egyetértés abban, hogy a kreatinin milyen szintje minősül diagnózisnak. De a felső normális határérték ötszörösétől a több mint 400-szorosáig terjed.
Nem ritka, hogy az exertional rhabdo-ban szenvedők történeteket osztanak meg, sőt, a közösségi médiában dicsekednek CK-értékeikkel.
A tanulmányok szerint a fiatalabb férfiaknál nagyobb valószínűséggel alakul ki exertional rhabdo. Ennek egyik feltételezett oka a férfiak nagyobb izomtömege. Egy másik szerint a női hormonok védőhatást gyakorolnak.
Az egyik vezető brisbane-i sürgősségi osztályon egy évtizedes, megerőltetéses rhabdót bemutató esetek folyamatban lévő áttekintése során szintén több férfit találtunk, mint nőt.
A rhabdót okozó három legfontosabb tevékenység az edzőtermi edzés, a hosszú távú futás és a fizikai munka volt.
De ha kivesszük a fizikai munkát végzőket, a férfi és női statisztikák majdnem egyenlőek.
Mennyire veszélyes?
Míg a más okokból eredő rhabdo végzetes lehet, a terheléses rhabdo előzetes betegség nélkül általában meglehetősen jóindulatúan alakul.
A legtöbb ember viszonylag gyorsan felépül a terheléses rhabdóból. Intravénás folyadékpótlásra és pihenésre van szükségük, és csak az edzésükben szenvednek visszaesést.
Valamint azonban az exertional rhabdo nemrégiben megjelent áttekintése beszámolt róla, vannak ritka és szélsőséges esetek, amikor az exertional rhabdo veseelégtelenséget, szívritmuszavarokat és halált okozott.
Hogyan kezelik?
A szokásos kezelés szájon át vagy intravénásan adott folyadékkal történik. Ezek segítenek a veséknek a myoglobint a vizelettel kiöblíteni. A kreatininszintet addig figyelik, amíg vissza nem áll a normális szintre.
Ha társuló vesebetegség áll fenn, vagy a beteg egyébként rosszul van, dialízisre (ahol egy gép végzi a vesék munkáját) lehet szükség, hogy eltávolítsák a mérgező termékeket a vérből és visszaállítsák a normális elektrolitszintet.
Növekszik?
A sürgősségi osztályunkon jelentkező esetek áttekintése alapján a terheléses rhabdóval évente megbetegedők száma 2005 óta folyamatosan emelkedik. Az elmúlt öt évben az előző öt évhez képest 20-szorosára nőtt az esetek száma.
Úgy gondoljuk, hogy ez mind a megváltozott edzési szokások, mind a betegek és a háziorvosok fokozott tudatosságának eredménye. Lehet, hogy a megerőltetéses rhabdóhoz vezető tevékenységeket végző emberek gyakran tudatában vannak a tüneteknek – ami arra készteti őket, hogy a sürgősségi osztályon jelentkezzenek, ahol korábban orvosi beavatkozás nélkül, otthon gyógyultak volna meg.
A megnövekedett előfordulás és diagnózis miatt az orvosok is jobban odafigyelnek a megerőltetéses rhabdóra. A tudományos szakirodalom két nemrégiben megjelent szakirodalmi áttekintéssel járult hozzá ehhez.
Az egyes tényezők hozzájárulhatnak ahhoz, hogy valaki nagyobb valószínűséggel kapjon terheléses rhabdót. Ezek közé tartozik az amfetamin- és alkoholfogyasztás, a szélsőséges hőmérséklet, a dehidratáció és a fertőzések.
Az állapot megismerése, a saját határaink ismerete, a fenti tényezők elkerülése, valamint a józan ész használata a nagy intenzitású ellenállásos edzések során nagymértékben csökkenti annak esélyét, hogy a sürgősségin találkozzunk.