Pap-teszt GYIK

Mi az a Pap-teszt?

A Pap-teszt a legsikeresebb laboratóriumi szűrési módszer, amelyet a méhnyakrák kialakulásának magas kockázatának kitett, rosszindulatú daganatot megelőző betegségben szenvedő nők azonosítására használnak. Ennek során sejteket vesznek a méhnyakból, és azokat mikroszkóp alatt vizsgálják meg, specifikus morfológiai nyomokat keresve a jelenlévő sejtek egészségére vonatkozóan.

Kinek és milyen gyakran kell Pap-tesztet végeztetnie?

Az American Society for Colposcopy and Cervical Pathology által meghatározott legújabb (2012-es) irányelvek – egy szakmai és kormányzati szervek által elfogadott konszenzusos dokumentum – a következő időközöket ajánlják a szűrő Pap-tesztek elvégzésére:

• Nincs Pap-teszt szűrés 20 éves és fiatalabb nőknél
• 21 éves korban kezdjük a Pap-teszt szűrést
• 21-29 éves nőknél 2-3 évente szűrés
• Co-teszt magas kockázatú HPV-vel és Pap-teszttel 30 éves korban
  • Ha mindkettő negatív, és a betegnek az elmúlt 10 évben nem volt kóros PAP vagy HPV tesztje, hosszabbítsa meg az együttes vizsgálatot 5 évenkénti szűrésre
• A rutinszerű Pap és HPV együttes vizsgálatot 65 éves korban abbahagyhatja, ha nincs kóros kórelőzmény

Mi a különbség a szűrő és a diagnosztikus Pap-tesztek között?

A szűrő Pap-tesztek a megelőző egészségügyi látogatások alkalmával gyűjtött és kiértékelt rutinvizsgálatok. A diagnosztikus Pap-teszteket azt követően végzik, hogy a páciensnél méhnyak-rendellenességet diagnosztizáltak, és aktívan követik és kezelik. Diagnosztikai Pap-tesztet akkor is elrendelhetnek, ha a beteg látogatása rendellenes jelek vagy tünetek, például rendellenes vérzés miatt történik.

Hogyan történik a Pap-teszt?

A Pap-teszt gyors és általában fájdalommentes eljárás. Ezt a vizsgálatot egy klinikus, általában orvos vagy védőnő végzi a rendelőben. A klinikus egy spekulátort vezet be a hüvelycsatornába. A méhnyaknyíláson lévő felesleges nyálkát egy vattapamaccsal eltávolítja, és a klinikus óvatosan lekapar egy sejtmintát a méhnyakból. A sejtes anyagot vagy üveglemezre terítik (kenik) és rögzítik, vagy folyékony alapú készítménnyel mossák. A sejtmintát ezután egy szakvizsgával rendelkező citotechnológus vizsgálja meg mikroszkóp alatt.

Van valami, amit meg kell vagy nem kell tennem a Pap-teszt előtt?

Van néhány általános ajánlás az optimális eredmények eléréséhez. A vizsgálatot nem szabad menstruáció alatt elvégezni, mivel a menstruációs vérzés zavarja a sejtek megjelenését, és megnehezíti az értelmezést. A vizsgálatot a következő körülmények után 48 órával el kell halasztani:

• Szexuális közösülés
• Tampon használata
• Tampon használata
• gyógyszer vagy spermaölő habok használata
• Zselék vagy hüvelykrém használata

Mindezek elmossák vagy elrejtik a Pap-teszten megjelenő kóros sejteket.

Hogyan történik a Pap-teszt kiértékelése?

A Pap-tesztet egy laboratóriumban kapja meg az Ön klinikáján vagy orvosától. Ezt követően egy citotechnológus mikroszkóp segítségével megvizsgálja a sejteket. Ha kóros sejteket lát, egy citopatológus (orvos) újra megvizsgálja a kóros sejteket, és értelmezést ad.

Hogyan történik a Pap-teszt jelentése?

A Pap-teszt eredményéről egy héten belül tájékoztatják a klinikust. A klinikus ezután felveszi a kapcsolatot a pácienssel. A Pap-teszt jelentései a Bethesda-rendszer által meghatározott szabványos irányelveket követik.

Ha a Pap-teszt kórosnak minősül, ez azt jelenti, hogy rákos vagyok?

A kóros teszteredmény nem jelenti azt, hogy méhnyakrákja van, kivéve, ha kifejezetten “Pozitív a rosszindulatúságra” áll. A rendellenes Pap-teszt eredménye azt jelzi, hogy a méhnyak laphám- vagy mirigysejtjeiben valamilyen mértékű sejtes elváltozás van.

Mit jelent ez a Pap-teszt diagnózis?

Negatív intraepithelialis elváltozásra vagy rosszindulatúságra (NILM): A Pap-teszt nem mutatott ki kóros sejtelváltozást. Az összes látott laphám- és mirigysejt normálisnak tűnő sejtanyagot tartalmaz. Az ajánlások az Ön egyéni kockázati tényezőitől függően változnak.

Atípusos, meghatározatlan jelentőségű laphámsejtek (ASC-US): A laphámsejtek nem tűnnek teljesen normálisnak, de bizonytalan, hogy a sejtes elváltozások mit jelentenek. Ez a diagnózis laphámsejtes intraepiteliális elváltozásra utal, de kvantitatív és/vagy kvalitatív szempontból nem elegendő a végleges diagnózishoz. Néha az elváltozások bakteriális hatásra, kiszáradási leletre vagy HPV-re utalnak. Az erre a diagnózisra vonatkozó ajánlás a beteg életkorától és klinikai anamnézisétől függ. A 12 hónapon belüli megismétlés, a reflexes HPV-teszt vagy a kolposzkópia között mozog.

Atipikus laphámsejtek, amelyek nem zárhatják ki a magas fokú elváltozást (ASC-H): Az ASC-H sejtes elváltozásai nem tűnnek normálisnak, de bizonytalan, hogy a sejtes elváltozások mit jelentenek. Az ASC-H kategóriába sorolt sejtek olyan rendellenes elváltozásokkal rendelkeznek, amelyek nem diagnosztizálhatók egyértelműen high-grade SIL-ként. Ez a diagnózis fokozott kockázatot hordoz a rák előtti állapotra. E diagnózis esetén a kolposzkópia és a végleges diagnózis felállításához szükségesnek ítélt egyéb eljárások elvégzése az ajánlás.

Low-grade Squamous Intraepithelial Lesion (LSIL): A méhnyak felszínén lévő sejtek méretének, alakjának és számának változására utal. Ezen elváltozások egy része kezelés nélkül magától normalizálódik. Az LSIL-t általában enyhe diszpláziának vagy méhnyak intraepiteliális neopláziának 1 (CIN 1) nevezik. Az ajánlás életkortól függően változik, és a PAP vizsgálat 12 hónapon belüli megismétlése vagy kolposzkópiára és biopsziára való beutalás között mozog.

magas fokú laphámsérülés (HSIL): Az ebbe a kategóriába tartozó sejtek nagyon eltérnek a normális sejtektől, és kezelés nélkül kisebb valószínűséggel térnek vissza a normális állapotba. Nagyobb valószínűséggel alakulnak ki belőlük rák, ha nem kezelik őket. A HSIL magában foglalja a mérsékelt diszpláziát (méhnyak intraepiteliális neoplázia 2- CIN2) és a súlyos diszpláziát vagy carcinoma in situ (CIN3). Ennek a diagnózisnak az ajánlása kolposzkópia, biopszia és bármely más kiegészítő eljárás, amely segít a jelen lévő rendellenesség mértékének meghatározásában.