Prognosztikai tényezők a pajzsmirigyrák esetében. A Surveillance, Epidemiology and End Results (SEER) program 1973-1991. évi 15 698 esetének populáción alapuló vizsgálata

Háttér: A pajzsmirigyrák számos prognosztikai tényezőjét azonosították, beleértve a szociodemográfiai jellemzőket, mint például az életkor és a nem, valamint a tumor jellemzőit, mint például a szövettan és a stádium. E tényezők relatív jelentőségét, mint a túlélés független előrejelzőit a papilláris, follikuláris, anaplasztikus és medulláris pajzsmirigyrákban szenvedő betegek esetében kiterjedten vizsgálták, de továbbra is bizonytalan.

Módszerek: A szerzők a National Cancer Institute Surveillance, Epidemiology and End Results (SEER) programja által 1973 és 1991 között gyűjtött adatokat használták fel a pajzsmirigykarcinóma minden egyes fő szövettani típusának prognosztikai tényezőinek vizsgálatára egy populáción alapuló betegsorozatban, valamint e tényezők túlélést előrejelző hatásainak értékelésére.

Eredmények: Mind a tumor, mind a szociodemográfiai jellemzők független kapcsolatban álltak a túléléssel. A papilláris karcinómában szenvedő betegek 10 éves relatív túlélése volt a legmagasabb (0,98), őket követték a follikuláris karcinómában (0,92) és a medulláris karcinómában (0,80) szenvedők. Az anaplasztikus daganatoknál volt a legalacsonyabb a 10 éves relatív túlélés (0,13). A diagnózis stádiuma és a differenciálódási státusz erős független prognosztikai faktor volt minden szövettani típus esetében. Az előrehaladott stádium a diagnózis felállításakor erősebb prognosztikai tényező volt a medulláris karcinóma esetében, mint a többi szövettani típus esetében. A növekvő életkor minden szövettani típus esetében alacsonyabb relatív túléléssel járt együtt. A nem, a családi állapot és az etnikai hovatartozás jelentős, de gyengébb túlélési előrejelző tényezők voltak.

Következtetések: A pajzsmirigyrák különböző szövettani típusaiban szenvedő betegek túlélése jelentősen különbözött. A diagnózis stádiuma és a tumor differenciálódása fontos prognosztikai tényezők voltak az egyes szövettani típusok esetében. Az életkor a diagnózis felállításakor erősebb előrejelzője volt a túlélésnek a follikuláris és medulláris karcinómás betegeknél, mint a papilláris karcinómás betegeknél.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.