A sumér nyelvet Mezopotámia déli részén beszélték az i. e. 2. évezred előtt, és ez volt az első nyelv, amelyet ékírással írtak. Ez egy izolált nyelv, ami azt jelenti, hogy nem ismerünk más olyan nyelvet, amely ősi kapcsolatban állna vele. Bár vannak olyan elméletek, amelyek szerint a sumér az uráli nyelvek közé tartozik, mint a magyar és a finn, vagy más nyelvcsaládokba, ez egy kisebbségi nézet, amely nem rendelkezik elegendő bizonyítékkal a határozott állításhoz. A nyelvet egy olyan régióban beszélték, ahol sémi nyelveket is beszéltek, különösen az akkád nyelvet, és végül az i. e. 2. évezred fordulójára kikerült a használatból e nyelvek javára. A nyelv egy irodalmi formáját azonban még 2000 évig írták, és a régió más nyelveire is jelentős hatással volt a lexikon, a nyelvtan és az írás tekintetében.
A nyelv történeti fejlődése
A nyelv történeti fejlődése
Az, hogy a sumér nyelvet beszélő emberek mikor érkeztek Dél-Mezopotámiába, kevéssé ismert, feltéve, hogy nem onnan származnak. Akárhogy is, Dél-Mezopotámiában már nagyon korán többnyelvű környezet létezett, amely olyan nyelveket tartalmazott, mint a sumér, az akkád nyelv egy korai formája, más sémi nyelvek és a hurri. Egyes tudósok felvetették egy egyébként ismeretlen szubsztrátum vagy a területet befolyásoló nyelv lehetőségét, mivel a sumér írásokban ismeretlen eredetű szavak fordulnak elő. Kimutatták azonban, hogy ezek a szavak vagy más ismert nyelvekből származnak, vagy a sumér nyelvben összetételek, vagy számos nyelvben közös szavak, amelyeknek nincs egyértelmű eredete.
Hirdetés
A nyelv első írásos előfordulása az Uruk IV. időszakból (i. e. 3200 körül) származó szövegek egy csoportjából származik. Ezek többsége adminisztratív szöveg, de némelyikük az írástudók oktatásához használt szójegyzék. Kétségbe vonták, hogy ezek a szövegek valóban sumér nyelvűek, mivel rengeteg ideogram található bennük, amelyek bármely nyelven olvashatók. Például három vonás egy ökör ábrázolásával együtt angolul “three oxen”, németül “drei Ochsen”, spanyolul “tres bueyes” stb. olvasható. Az írás jelentése nem változna. A hangtani kiegészítések, valamint az olvasót a tényleges kiejtésre utaló fonetikus írásmódok jelenléte azonban szinte bizonyossá teszi, hogy a nyelv valóban sumér volt. Körülbelül 400 évvel később, a következő szövegcsoportunk Urból származik, i. e. 2800 körül. Ezek is többnyire adminisztratív szövegek, valamint számos szójegyzék az írástudók képzéséhez.
A sumér irodalomról – valójában a legkorábbi ismert irodalomról – szerzett ismereteink a III. korai dinasztikus időszak (EDIII) alatt, i. e. 2500 körül elevenednek meg, különösen Fara (az ősi Shuruppak) és Abu Salabikh lelőhelyein. Itt kapjuk az első példáit olyan műveknek, mint a Kesh-templomi himnusz, a Shuruppak utasításai, valamint Lugalbanda és Ninsun (Gilgames szülei), amelyek áttörték a gazdaság és a közigazgatás gyakorlati területének határait, és belemerültek a mitológia és a kozmológia szférájába . Bár ezek a szövegek nehezen olvashatók, olyan irodalmi témákat állapíthatunk meg, mint a világ kialakulása, az isteni templomépítés és más isteni tevékenységek, néha felnőtt jellegűek. Ezekben a szövegekben számos akkád eredetű írnok- és funkciónévvel is találkozunk, ami arra utal, hogy a két nyelv nagyon is keveredett egymással, amint azt fentebb említettük. Ez volt a sumér nyelv legnagyobb világi befolyásának ideje, amit a Mezopotámia területén kívüli szövegek bizonyítanak Mariból, Eblából, Tell Beydarból és Tell Brakból, amelyek a helyi sémi nyelvek mellett a sumér ékírást is használták.
Hirdetés
A szargonikus időszak (Kr. e. 2300 körül – Kr. e. 2100 körül) alatti sumér írásról nem sok bizonyítékunk van. Az írástudókat központilag képezték ki Agadéban, majd kiküldték őket, hogy segítsenek a birodalom minden részének ügyeinek intézésében, de nyelvként az akkádot használták, a sumer nyelv háttérbe szorult. Még így is voltak helyi városok, amelyek a sumér írást használták a helyi közigazgatás működtetésére.
A III. uri időszakban (i. e. 2100 körül – i. e. 2000 körül) a sumér írás némileg újraéledt, mivel ennek az időszaknak az első királyai, Ur-Namma és Shulgi a sumér ékírást használták a közigazgatásban. Ebben a szakaszban azonban az írott nyelv nem tükrözhette a beszélt népnyelvet. Az irodalom területén Shulgi a korábbi ED III mitológiai hagyományt egy új írásos tantervvel váltotta fel, amely olyan műfajokat vezetett be, mint a királyi és isteni himnuszok és énekek. Ebben az időszakban születtek először olyan híres művek, mint az Agade átka és az Ur-Namma törvénykönyve. Ur-Namma kortársa volt Gudea, Lagash/Girsu királya, aki arról híres, hogy a hengereken és szobrokon szereplő szövegek középpontjában állt. Egy beszámoló szerint a város istene, Ningirsu álmában megjelent neki, és megparancsolta neki, hogy építse meg az Eninnu (szó szerint “50 ház”) templomot Girsuban, amit természetesen kötelességtudóan meg is tett.
Iratkozzon fel heti e-mail hírlevelünkre!
Az óbabiloni időszakban (kb. i. e. 2000) a legtöbb tudós egyetért abban, hogy az emberek teljesen felhagytak a sumér nyelvvel (ha nem korábban). Azonban, bár a nyelv beszélt nyelvként megszűnt, az óbabiloni írástudók irodalmi nyelvként újjáélesztették. Valójában a ránk maradt sumér irodalom nagy része ebből az időszakból származik. Mint ilyen, sok vita folyik arról, hogy az óbabiloni változatok mennyire voltak összhangban a valósággal a korábban élő nyelvvel. E szövegek nagy része dél-babiloni helyszínekről, például Urból és Nippurból származik, de csak Samsu-iluna uralkodása előtt és alatt, aki alatt egy lázadás Nippur elhagyásához vezetett. Észak-Babilóniában a hagyomány I. Murszili inváziójáig (i. e. 1595 körül) nem szakadt meg. Néhány híres szöveg, amelyet vagy eredetileg ebben az időszakban írtak, vagy egy korábbi időszakból másoltak át, közéjük tartozik a sumér királylista, az Ur siralma, Inanna alvilágba való alászállása, valamint Enmerkar, Lugalbanda és Gilgames hősi mítoszai.
Az írás
A sumér nyelvet ékírással írják. Valójában ez az első nyelv, amelyről tudjuk, hogy ékírással írták, és valószínűleg az ékírást ennek a nyelvnek a használatára fejlesztették ki. Az írást eredetileg ideogramokkal írták, olyan szimbólumokkal, amelyek inkább egy gondolatot fejeznek ki, mint egy szót vagy hangot, és így technikailag bármilyen nyelven érthető. Ahogy azonban az írás fejlődött, a sumér írástudók szótagértékeket tulajdonítottak a jeleknek az alapján, hogy a szó hogyan hangzott a nyelvben. Például egy száj képe a “ka” szót jelentette, és így a jel már a “ka” szótagot jelenthette bármely olyan szóban, amely ezt a szótagot tartalmazza.
A sumér írásrendszer a többszólamúság és a homofónia elvét alkalmazza. A polifónia azt jelenti, hogy egyes jelek többféle szótagértékkel rendelkeznek, például a DU jelet lehetett ‘du’-nak, ‘ra2’-nek, ‘ša4’-nek stb. olvasni, mindegyiknek más-más, de gyakran összefüggő jelentése volt. A homofónia azt jelenti, hogy több olyan jel van, amelynek ugyanaz a szótagértéke. Talán észrevetted a jelértékeknél az indexek (2) használatát. Ez azért van, mert az olyan szótagoknak, mint a “ra”, többféle jele volt, mint a RA , a fent említett DU és mások. Hihetetlen, de néhány szótagot több mint 10 különböző jel ábrázolt.
Hirdetés
A homofónia ezen elve és az a tény, hogy a sumérban egy szótag gyakran az egész szót alkotja, néhány tudóst arra a következtetésre juttatott, hogy a sumér nyelv hangrendszert tartalmazott. Hogyan lehet ennyi homofón anélkül, hogy ne lenne valamilyen más megkülönböztető jegy? Ezzel a felfogással szemben más tudósok megjegyezték, hogy ezek az egyetlen szótagok gyakran a végső mássalhangzójuk alapján különböznek egymástól, amely a szó végén kiesik a kiejtésből, pl. az ökör “gu4” jele más értékű “gud”, a “d” a szó végén kiesik. Egy másik felvetés a mássalhangzó-klaszterek lehetséges létezésére utal, amelyek ábrázolására az írásrendszer nem rendelkezett eszközökkel.
Dialektusok?
A jelértékváltozásoknak volt egy érdekes rendszere, amely csak az ED III időszakban fordult elő. Ezt általában UGN vagy UD.GAL.NUN néven szokták emlegetni, mivel a jelek írásmódja. Ezt az írásmódot bizonyos jelek atipikus olvasata jellemzi. Például az UD.GAL.NUN jelek rendhagyó olvasata a diŋir.en.lil2 volt, ami Enlil istenre (diŋir) utalna, aminek semmi köze a tipikus jelolvasáshoz. Számos példa van ilyen szabálytalan olvasatra, de úgy tűnik, hogy ez az időszak után kiesik a gyakorlatból.
Az eme-salra általában a sumer nyelv egyik dialektusaként hivatkoznak, szemben az eme-gir15 vagy a sumer “fő dialektusával”. Az eme-sal írásmód a rituális szövegekre korlátozódik, különösen a gala-papok siratószövegeire, valamint bizonyos istennők által elmondott szavakra, bár más helyeken ezek az istennők eme-gir15 nyelven beszélnek. Mivel a SAL jelet munus, azaz “nő” jelentéssel is lehet olvasni, a tudósok azt feltételezik, hogy az eme-sal a nők beszédére szolgáló genderlect vagy speciális dialektus. A SAL jelnek azonban van sal olvasata is, ami “vékony” vagy “puha” jelentésű, és egyszerűen az istennők vagy a rituálét végző papok különleges változatára utalhat, ahogyan azt korábban említettük. Egy másik felvetés szerint a gala-papok eunuchok voltak, de az ókori dél-mezopotámiai kultúrában nincs bizonyíték a kasztrációra.”
Támogassa nonprofit szervezetünket
Az Ön segítségével olyan ingyenes tartalmakat hozunk létre, amelyek segítségével emberek milliói tanulhatnak történelmet szerte a világon.
Legyen tag
Hirdetés
A sumer nyelv öröksége
Amint fentebb említettük, a sumer nyelv az óbabiloni korszakban irodalmi és liturgikus nyelvként élte újjászületését. Az írástudók ebben az időszakban a nyelvet egy nagyon régi korszak hagyományainak fenntartásához nélkülözhetetlennek tartották, és vissza akarták idézni a mágia és a legendák archaikus korát. A Kr. e. 1595 körül véget érő időszak után a sumér nyelv írástudói használata jelentősen csökkent. A szövegek repertoárja csökkent, különösen az Ur III. időszak királyi/isteni himnuszai, és még azokat is, amelyek továbbra is fennmaradtak, csak kétnyelvű, akkád és más nyelvekkel közös kiadásban írták. A perzsa és a hellenisztikus korszakban azonban még mindig tanulták a sumer nyelvet az írástudó iskolákban, sőt liturgiában is énekelték. Még olyan tanulói gyakorlótáblák is léteznek, amelyek egyik oldalán ékírással, a másik oldalán pedig görög betűkkel íródtak. Az utolsó ismert ékírásos tábla egy Kr. u. 75-ből származó csillagászati mű volt Babilonból, de lehetséges, hogy az írás ennél később végleg kiesett a használatból.
Most a sumer nyelvet világszerte csak néhány kiválasztott egyetemen tanítják. Összességében valószínűleg néhány száz embernél nem többen ismerik a nyelvet, és még a nyelvtan alapjairól is sok vita folyik. Még a terület legjobb tudósai is bizonytalanok bizonyos szövegek jelentésében. A sumér nyelv kihívást jelentő, mégis lenyűgöző rejtvényt kínál azoknak az embereknek az életéről és irodalmáról, akik először teljesítették azt a feladatot, hogy szavaikat írásban örökítsék meg. Ez egy igazán érdekes nyelv, amely tükrözi azokat az érdekes embereket, akik leírták.