Meghatározás
Cél
Figyelmeztetések
Leírás
Eredmények
Források
Meghatározás
A Thematic Apperception Test (TAT) egy olyan projektív mérés, amelynek célja a személy gondolkodásmódjának, attitűdjeinek, megfigyelőképességének és kétértelmű tesztanyagokra adott érzelmi válaszainak értékelése. A TAT esetében a kétértelmű anyagok olyan kártyákból állnak, amelyek emberi alakokat ábrázolnak különböző beállításokban és helyzetekben. Az alanyt arra kérik, hogy meséljen el a vizsgáztatónak egy történetet minden egyes kártyáról, amely a következő elemeket tartalmazza: a képen látható esemény; mi vezetett hozzá; mit éreznek és gondolnak a képen szereplő szereplők; és az esemény kimenetele.
Mivel a TAT egy példa a projektív eszközre – vagyis arra kéri a tesztalanyokat, hogy a kártyákon lévő képekre vetítsék ki megszokott gondolkodási és érzelmi reakcióik mintáit -, sok pszichológus inkább nem nevezi “tesztnek”, mert ez azt sugallja, hogy a kérdésekre vannak “helyes” és “helytelen” válaszok. Szerintük a “technika” kifejezés pontosabb leírása a TAT-nak és más projektív felméréseknek.
Cél
Egyéni felmérések
A TAT-ot gyakran alkalmazzák egyéneknél a személyiség értékelésére szolgáló tesztek sorozatának vagy csoportjának részeként. Hatékonynak tartják a személy világnézetére, valamint az önmagával és más személyekkel kapcsolatos attitűdjeire vonatkozó információk kinyerésében. Ahogy a TAT-on részt vevő személyek végigmennek a különböző történetkártyákon, és történeteket mesélnek a képekről, feltárják a társaikkal, a szülőkkel vagy más tekintélyszemélyekkel, a beosztottakkal és a lehetséges romantikus partnerekkel való kapcsolataikkal kapcsolatos elvárásaikat. Az alany által elmondott történetek tartalmának értékelésén túl a vizsgáló értékeli az alany viselkedését, hangszínét, testtartását, tétovázását és az adott történetképre adott érzelmi reakció egyéb jeleit. Például az a személy, akit egy bizonyos kép nyugtalanít, megjegyzéseket tehet a kép művészi stílusára, vagy megjegyezheti, hogy nem tetszik neki a kép; ez egy módja annak, hogy elkerülje a róla szóló történet elmondását.
A TAT-ot gyakran használják olyan munkakörökre jelentkezők egyéni értékelésénél, amelyek nagyfokú készséget igényelnek a másokkal való bánásmódban és/vagy a nagyfokú pszichológiai stresszel való megbirkózás képességét – mint például a bűnüldözés, katonai vezetői pozíciók, vallási szolgálat, oktatás, diplomáciai szolgálat, stb. Bár a TAT nem használható a mentális zavarok differenciáldiagnosztikájában, gyakran alkalmazzák olyan személyeknél, akik már diagnózist kaptak, hogy a személyiségükhöz legjobban illeszkedő pszichoterápiát válasszanak számukra. Végül a TAT-ot néha törvényszéki célokra is használják, erőszakos bűncselekményekkel vádolt személyek motivációinak és általános attitűdjeinek értékelésére. A TAT-ot például nemrégiben alkalmazták egy 24 éves férfinál, aki szexuális gyilkosságsorozat miatt volt börtönben. Az eredmények azt mutatták, hogy a más emberekkel szembeni attitűdjei nemcsak a normális határokon kívül esnek, hanem hasonlóak más, hasonló típusú bűncselekményekben bűnösnek talált személyek attitűdjeihez.
A TAT ismételten adható az egyénnek, hogy mérje a pszichoterápia előrehaladását, vagy bizonyos esetekben segítsen a terapeutának megérteni, hogy a kezelés miért tűnik megrekedtnek vagy elakadtnak.
Kutatás
A TAT-ot az egyéni felmérésekben való alkalmazásán kívül gyakran használják az emberi személyiség bizonyos aspektusainak kutatására, leggyakrabban a teljesítmény iránti szükségletek, a kudarctól való félelem, az ellenségesség és az agresszió, valamint az interperszonális tárgykapcsolatok kutatására. A “tárgykapcsolatok” a pszichiátriában és a pszichológiában használt kifejezés, amely arra utal, hogy az emberek hogyan internalizálják a másokkal való kapcsolataikat és a kapcsolataik érzelmi tónusát. Az objektumkapcsolatokkal kapcsolatos kutatások a TAT segítségével számos különböző témát vizsgálnak, többek között azt, hogy az emberek milyen mértékben érintettek érzelmileg a másokkal való kapcsolatokban; hogy mennyire képesek megérteni az emberi kapcsolatok összetettségét; hogy mennyire képesek különbséget tenni egy helyzetre vonatkozó saját nézőpontjuk és a többi érintett nézőpontja között; hogy mennyire képesek kontrollálni az agresszív impulzusokat; önértékelési kérdéseket; és a személyes identitás kérdéseit. Egy nemrégiben készült tanulmány például összehasonlította a TAT-ra adott válaszokat egy disszociatív zavarral diagnosztizált pszichiátriai fekvőbetegek egy csoportjától és egy nem disszociatív fekvőbetegek csoportjától kapott válaszokkal, hogy megvizsgálja a disszociatív identitászavarral (korábbi nevén a többszörös személyiségzavarral) kapcsolatos néhány ellentmondást.
Vigyáznivalók
A TAT kezelését és értelmezését tanuló orvostanhallgatók, pszichológusok és más szakterületek hallgatói részletes utasításokat kapnak arról, hogy milyen sok tényező befolyásolhatja egy személy válaszait a mesekártyákra. Általánosságban azt tanácsolják nekik, hogy legyenek konzervatívak az értelmezésben, és inkább az “egészség”, mint a pszichopatológia oldalára álljanak, amikor egy alany válaszait értékelik. Ezenkívül az Amerikai Pszichológiai Társaság 1992-es etikai kódexe megköveteli a vizsgálóktól, hogy ismerjék a kulturális és társadalmi különbségeket, és felelősségteljesen értelmezzék a teszteredményeket e különbségekre tekintettel.
A TAT használatával foglalkozó szakértők azt javasolják, hogy a TAT elvégzése előtt kérjék ki az alany személyes és orvosi történetét, hogy legyen némi kontextusuk az egyébként kórosnak vagy szokatlannak tűnő válaszok értékeléséhez. Például a halálra vagy gyászra való gyakori utalások a történetekben nem lennének különösebben meglepőek egy olyan alany esetében, aki nemrégiben gyászolt. Ezenkívül a TAT-ot nem szabad egyedüli vizsgálatként használni az egyén értékeléséhez; más interjúkkal és tesztekkel kell kombinálni.
Kulturális, nemi és osztálybeli kérdések
A TAT-ot használó számos kutatás jelezte, hogy a kulturális, nemi és osztálybeli kérdéseket figyelembe kell venni annak meghatározásakor, hogy egy adott válasz egy mesekártyára szigorúan véve “abnormális”-e, vagy egy adott csoportba tartozó személy normális válaszáról van szó. Például a 6GF feliratú kártya egy fiatalabb nőt ábrázol, aki ülve fordul egy mögötte álló, pipázó, valamivel idősebb férfi felé.
A legtöbb férfi alany nem úgy reagál erre a képre, mint ami agresszivitást sugall, de a legtöbb női alany nagyon agresszív képnek tartja, a tolakodás és a veszély kellemetlen felhangjaival. Sok kutató úgy véli, hogy az erre a kártyára adott válaszok nemek közötti különbsége a férfiak és nők közötti általános hatalmi egyenlőtlenséget tükrözi a társadalomban.
A TAT mesekártyákkal kapcsolatos másik kérdés a faji hovatartozás. Az eredeti mesekártyák, amelyeket 1935-ben készítettek, mind fehér bőrű figurákat ábrázoltak. A TAT-ot afroamerikaiakkal alkalmazó kutatók már 1949-ben feltették a kérdést, hogy a kártyákon szereplő figurák faji hovatartozása befolyásolja-e az alanyok válaszait. A TAT mesekártyák újabb készletei a fajok és etnikai csoportok szélesebb skáláját képviselő figurákat mutattak be. 2002-ig azonban nem volt egyértelmű, hogy a TAT-értékelés eredményeit javítja-e, ha az alany képes azonosulni a mesekártyákon szereplő figurák fajával.
A pontozási rendszerek sokfélesége
A TAT általános értékelésénél szükséges egyik óvintézkedés a válaszok normatív pontozási rendszerének hiánya. A TAT egyik szerzője, Henry Murray által 1943-ban kidolgozott eredeti pontozási rendszer minden olyan változót megpróbált figyelembe venni, amelyet a TAT mér. Murray pontozási rendszere időigényes és nehézkes, ezért a későbbi értelmezők kevéssé használták. Azóta más pontozási rendszereket vezettek be, amelyek egy vagy két konkrét változóra, például az ellenségességre vagy a depresszióra összpontosítanak. Bár ezek a rendszerek klinikai használatra praktikusabbak, hiányzik belőlük a teljesség. A TAT pontozására jelenleg használt egyetlen rendszer sem ért el széles körű elfogadottságot. A TAT-történetkártyákra adott válaszok értékelésénél bármely pontozási rendszer alapvető hátránya, hogy az adott rendszer szempontjából nem releváns információk egyszerűen elvesznek.
Computeres pontozás
A TAT értelmezésében a közelmúltban vita tárgyát képezte a számítógépek használata a válaszok értékelésére. Míg kezdetben a számítógépeket csak az egyszerű igen/nem válaszokat tartalmazó tesztek pontozására használták, hamarosan a projektív mérések értelmezésére is alkalmazták őket. Már 1964-ben kidolgoztak egy számítógépes rendszert a Rorschach értelmezésére. 2002-ig nem léteztek számítógépes rendszerek a TAT-ra adott válaszok értékelésére; a TAT felhasználóinak azonban tisztában kell lenniük az e területen folyó vitákkal. A számítógépeknek két alapvető korlátja van a TAT alkalmazásakor: az első az, hogy nem tudják megfigyelni és rögzíteni az alany hangszínét, a szemkontaktust és a viselkedés egyéb olyan aspektusait, amelyeket egy emberi vizsgáló fel tud jegyezni. Másodszor, a számítógépek nem alkalmasak a szokatlan alanyi profilok értelmezésére.
leírás
A TAT az egyik legrégebbi, folyamatosan használt projektív mérés. Az angol nyelvű pszichiáterek és pszichológusok körében a legnépszerűbb projektív technikává vált, és a klinikusok körében jobban elfogadott, mint a Rorschach.
A TAT története
A TAT-ot először 1935-ben Henry Murray, Christiana Morgan és munkatársaik fejlesztették ki a Harvard Pszichológiai Klinikán. A TAT korai változataiban Morgan szerepelt első szerzőként, de a későbbi változatokban már nem szerepelt a neve. A TAT történetét övező viták egyike a Morgan és Murray közötti hosszú és konfliktusokkal teli házasságon kívüli kapcsolatra vonatkozik, és arra, hogy az megerősítette az 1930-as években a nőkkel szemben az akadémiai pszichológiában és pszichiátriában létező előítéleteket.
Az azonban általánosan elfogadott, hogy a TAT alapötlete Murray egyik egyetemi hallgatójától származik. A hallgató megemlítette, hogy a fia egy betegségből való lábadozás idejét azzal töltötte, hogy magazinokból képeket vágott ki, és történeteket talált ki róluk. A hallgató azon tűnődött, vajon a terápiában is lehetne-e hasonló képeket használni a páciens fantáziavilágának megismerésére.
Administráció
A TAT-ot általában egy csendes, megszakításoktól és zavaró tényezőktől mentes szobában adják be az egyéneknek. Az alany egy asztal vagy íróasztal szélén ül a vizsgáló mellett. A vizsgáló megmutatja az alanynak a 31 TAT-kártya teljes készletéből vett történetkártyákat. A vizsgált személynek mutatott kártyák szokásos száma 10 és 14 között van, bár Murray 20 kártya használatát ajánlotta, amelyet két különálló egyórás ülésben kell végrehajtani a vizsgált személlyel. Az eredeti 31 kártyát három kategóriára osztották: csak férfiakkal, csak nőkkel, illetve mindkét nemű alanyokkal való használatra. A közelmúltban a gyakorlat eltért a férfiak és a nők számára különálló kártyakészletek használatától.
A kísérleti személyt ezután arra utasítják, hogy meséljen el egy történetet az egyes kártyákon szereplő képről, különös utasításokkal, hogy írja le a képen látható eseményt, az eseményhez vezető fejleményeket, a képen szereplő személyek gondolatait és érzéseit, valamint a történet végkimenetelét. A vizsgázó a kártyákat képpel lefelé fordítva egy kupacban maga előtt tartja, átadja őket a
KULCSFELTÉTELEK
Apercepció -A megértés folyamata a korábbi tapasztalatokkal való összekapcsolás révén. A kifejezést a TAT egyik szerzője alkotta meg, hogy aláhúzza azt a tényt, hogy az emberek nem légüres térben “érzékelik” a történetkártyákat, hanem a múltbeli tapasztalatok, valamint a jelenlegi személyiségjegyek alapján építik fel a történeteiket.
Battery -Egy sor különálló elem (például tesztek) együttes használata. A pszichológiában közös céllal adott tesztek csoportja vagy sorozata, például személyiségvizsgálat vagy intelligenciamérés.
Forenzikus -A bírósági eljárásra vagy a bíróságokon használt bizonyítékokra vonatkozik.
Idiográfiai -A projektív tesztek eredményeinek értelmezésének olyan megközelítése, amely az egyes alanyok adatainak kontextusában történik.
Nomotetikus -A projektív tesztek eredményeinek olyan értelmezési módja, amelyben a vizsgálati személy válaszait egy normatív összehasonlító mintához mérik.
Objektkapcsolatok -A pszichológia kifejezés, amely arra utal, ahogyan a vizsgálati alany a környezetében lévő más emberekkel való kapcsolatokat leírja, és ahogyan internalizálta a személyközi kapcsolatokat.
Projektív teszt vagy projektív mérés -A pszichológiai értékelés egy olyan típusa, amely egy személy gondolkodási mintáit, megfigyelőképességét, érzéseit és attitűdjeit kétértelmű tesztanyagokra adott válaszok alapján értékeli. A projektív mérések célja nem a pszichiátriai rendellenességek diagnosztizálása, bár gyakran használják eredményvizsgálatokban a különböző pszichoterápiás formák hatékonyságának összehasonlítására.
Rorschach-teszt -Egy gyakran alkalmazott projektív mérés, amelyben az alanyokat arra kérik, hogy egy sor fekete vagy színes tintapöttyöt írjanak le.
Egyszerre egyet-egyet, és arra kérik az alanyt, hogy a történet befejezésekor minden kártyát képpel lefelé helyezzen el. A TAT elvégzése általában körülbelül egy órát vesz igénybe.
Felvételezés
Murray eredeti gyakorlata az volt, hogy kézzel jegyzetelte az alany válaszait, beleértve a nonverbális viselkedését is. A kutatások azonban azt mutatták, hogy a jegyzetek ilyen módon történő rögzítésekor sok jelentős anyag elvész. Ennek eredményeképpen egyes vizsgáztatók ma már magnófelvevőt használnak az alanyok válaszainak rögzítésére. Egy másik lehetőség az, hogy megkérik az alanyt, hogy írja le a válaszait.
Interpretáció
A TAT-ra adott válaszok értelmezésének két alapvető megközelítése van, amelyeket nomotetikusnak, illetve idiografikusnak neveznek. A nomotetikus értelmezés arra a gyakorlatra utal, amikor az egyes életkori, nemi, faji vagy iskolai végzettségi csoportokba tartozó alanyok válaszaira vonatkozóan normákat állítanak fel, majd az adott alany válaszait ezekhez a normákhoz mérik. Az idiográfiai értelmezés az alany világképének és kapcsolatainak egyedi jellemzőinek értékelésére utal. A legtöbb pszichológus a TAT-ot inkább idiografikus, mint nomotetikus értelmezésre alkalmasnak minősítené.
A TAT-ra adott válaszok értelmezésekor a vizsgáló általában három terület egyikére összpontosítja figyelmét: az alany által elmondott történetek tartalmára; a történetek érzelmi hangvételére; vagy az alany válaszokon kívüli viselkedésére. Ezek a viselkedések lehetnek verbális megjegyzések (például megjegyzések arról, hogy stresszesnek érzi magát a helyzet miatt, vagy hogy nem jó mesélő), valamint nonverbális cselekedetek vagy jelek (elpirulás, dadogás, a székben való idegeskedés, nehézségek a szemkontaktus felvételében a vizsgáztatóval stb.) A történet tartalma általában az alany attitűdjeit, fantáziáit, vágyait, belső konfliktusait és a külvilágról alkotott képét tárja fel. A történet szerkezete általában az alany érzéseit, a világról alkotott feltételezéseit és az optimizmus vagy pesszimizmus mögöttes attitűdjét tükrözi.
Eredmények
A TAT eredményeit az alany személyes története, életkora, neme, iskolai végzettsége, foglalkozása, faji vagy etnikai identitása, anyanyelve és egyéb fontos jellemzők összefüggésében kell értelmezni. A “normális” eredményeket nehéz meghatározni egy olyan összetett multikulturális társadalomban, mint a mai Egyesült Államok.
Források
KÖNYVEK
Aronow, Edward, Kim Altman Weiss, and Marvin Reznik-off. Gyakorlati útmutató a tematikus appercepciós teszthez: A TAT a klinikai gyakorlatban. Philadelphia, PA: Taylor and Francis, 2001.
Dana, Richard H. “Thematic Apperception Test”. In International Encyclopedia of Psychiatry, Psychology, Psychoanalysis,& Neurology, vol. 11, szerkesztette Benjamin B. Wolman. New York: Aesculapius Publishers, Inc., 1977.
Douglas, Claire. Fordítsd le ezt a sötétséget: Christiana Morgan élete. New York: Simon and Schuster, 1993.
Geiser, Lon és Morris I. Stein. Evocative Images: Thematic Apperception Test and the Art of Projection. Washington, DC: American Psychological Association, 1999.
Sweetland, R. C., PhD, és D. J. Keyser, PhD, szerk. Tesztek: A Comprehensive Reference for Assessments in Psychology, Education, and Business. 2. kiadás. Kansas City, KS: Test Corporation of America, 1986.
PERIODIKUMOK
Pica, M. és mások. “Dissociatív betegek válaszai a tematikus appercepciós teszten”. Journal of Clinical Psychology 57 (July 2001): 847-864.
Porcerelli, J. H. és mások. “Egy pszichopata sorozatos szexuális emberölés elkövetőjének tárgyi kapcsolatai és védekezési mechanizmusai: A TAT Analysis.” Journal of Personality Assessment 77 (August 2001): 87-104.
Schultheiss, O. C. és J. C. Brunstein. “Az implicit motívumok értékelése a TAT kutatási változatával: Képi profilok, nemi különbségek és kapcsolatok más személyiségmérésekkel”. Journal of Personality Assessment 77 (August 2001): 71-86.
ORGANIZÁCIÓK
American Psychological Association. 750 First Street, NE, Washington, DC 20002. (800) 374-2721. Weboldal: http://www.apa.org
Rebecca J. Frey, Ph.D.