A híres mutatványos, P.T. Barnum volt a legközvetlenebbül felelős a legendás Fidzsi-hableány születéséért és hírnevének növeléséért.
A hoax valósággá vált, amikor 1842-ben Barnum manipulálta a New York Heraldot és két másik újságot, hogy exkluzív cikkeket közöljenek ezekről a megfoghatatlan sellőkről. A többi már történelem.
Barnumnak sikerült sikerre vinnie a Fidzsi-hableányt, amely a természettudósokat és a hétköznapi bámészkodókat egyaránt meghökkentette. Az emberek évtizedekig azt hitték, hogy a hátborzongató halszerű lény valóban létezik.
Nem sokkal Barnum eredeti bemutatója után a világ minden táján elkezdtek hasonló sellőket “találni”. A kutatások szerint az eredetit már 1822-ben japán tengerészek készítették. Ez a majdnem 200 éves furcsaság állítólag egy tűzvészben elveszett, de néhány helyen még mindig azt állítják, hogy megvan az eredeti “igazi” sellő.
Barnumtól nem volt idegen a kiállítási tárgyak hamisítása az Amerikai Múzeum számára, amely a világ minden tájáról származó furcsaságokkal büszkélkedő korai attrakció volt. A showman később azt állította, hogy egy általa megvásárolt rabszolga volt George Washington dadája, és még saját hamis óriást is készíttetett.
Majdnem 100 évvel később Robert Ripley a New York-i Odditoriumában a hableányt mint megcáfolt átverést állította ki. A P.T. Barnum agyszüleménye, a Fidzsi-hableány nem volt más, mint egy majom törzse, amelyet egy nagy hal hátsó felére varrtak.
Ma a Fidzsi-hableányok a világ minden táján megtalálhatók a Ripley’s Odditoriumokban. Míg néhányuk eredeti, utazó showműsorokból származó melléktárgy, néhányat modern művészek készítettek újra.
Az itt látható példány egy modern replika, amelyet a floridai Tampában élő Juan Cabana készített. Cabana egyes sellőinek csirkelábú keze van, míg másoknak aligátortalpú kezük. Azonban mindegyiknek faragott hungarocellből készült az alapszerkezete, a vázra pedig valódi halbőrt feszítettek, mielőtt megszárították és megfestették volna.