Mi ez?
A Sinding-Larsen-Johansson-betegség (SLJ) a térdfájdalom egyik lehetséges oka 8-13 éves aktív egyéneknél. A gyermekek gyakran panaszkodnak fájdalomra és duzzanatra a térdkalács aljánál, amelyet súlyosbíthat a lépcsőmászás, a futás, az ugrás, a térd mély behajlítása vagy a térdelés. A gyermekeknél a fokozott aktivitású időszakokban (például a szezon vagy a sporttábor kezdetekor) vagy a gyors növekedés időszakában alakulhat ki fájdalom.
Az SLJ a térdkalács (patella) alján lévő növekedési lemez (apofízis) fájdalmas irritációja. Az ilyen típusú irritációt néha apofízisgyulladásnak is nevezik. A gyermekek csontjain nyitott növekedési területek vannak, amelyek porcból állnak, ahol izmok és inak kapcsolódnak. Ezek a növekedési területek irritálódhatnak az ismétlődő stressz vagy a területet érő hirtelen ütés hatására.
Az okok
A térdkalács a patella inán keresztül csatlakozik a sípcsonthoz vagy a sípcsonthoz. A quadriceps vagy a comb nagy izma húzza a térdkalácsot és a patella-ínt, hogy kiegyenesítse a lábat. Minden egyes alkalommal, amikor a lábat kiegyenesítjük, a patelláris ín feszültségnek van kitéve, és mind a sípcsonton, mind a térdkalácson lévő porckorongok növekedési lemezei húzódnak. Az ismételt feszültség és húzás ezeken a területeken repedésekhez vagy kisebb sérülésekhez vezethet a növekedési lemez porcán, ami fájdalmat és irritációt okozhat. Apofízisgyulladás akkor is előfordulhat, ha valaki letérdel vagy ráesik a növekedési területre. Gyors csontnövekedés esetén az inak fokozott feszültséget gyakorolhatnak a növekedési területekre, mivel az inak és az izmok megfeszülnek.
Kockázati tényezők
– Ismétlődő futó és ugró tevékenységek
– Fokozott edzés (például a szezon elején, nyári tábor, megnövekedett futott kilométerek, átfedő sportidények)
– Sportági specializáció – Ha egész évben ugyanazt a sportot űzöd megfelelő szünetek nélkül, az ugyanazokat a testrészeket terheli
– A térd elülső részére esés
– Helytelen edzéstechnika, beleértve a rossz formát a kondicionálás, futás és/vagy ugrás során.
– Helytelen lábbeli viselet
– Izomfeszülés a lábban
– Gyenge csípő- vagy törzsizomzat
Tünetek
A sportolók tompa, fájdalmas fájdalomra panaszkodnak a térdkalács aljánál. Ez a fájdalom fokozódhat lépcsőn járás, térdelés vagy guggolás, futás vagy ugrás közben. Előfordulhat, hogy a térdkalács alján duzzanat vagy dudor keletkezik.
Sportorvosi vizsgálat
A sportorvos felteszi a sportolónak a tünetekkel kapcsolatos kérdéseket, és alapos fizikális vizsgálatot végez. Az orvos rákérdez a sportoló edzésprogramjára, az edzésrutinban bekövetkezett változásokra és korábbi sérülésekre, amelyek a sportoló futásának vagy ugrásának megváltozásához vezethetnek. Az orvos megvizsgálja a térdet, hogy meghatározza a fájdalom helyét, és erőpróbát végez, hogy megállapítsa az erő vagy a hajlékonyság hiányosságait. Megfigyelheti a sportoló járását, futását, ugrását vagy egyensúlyozását, hogy felmérje, vannak-e problémák a láb beállításával vagy formájával.
Röntgenfelvételeket rendelhetnek el, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy nincs-e törés vagy porcsérülés, azonban ez nem szükséges a diagnózis felállításához. Néha a röntgenfelvételek a térdkalács repedését vagy töredezését mutatják. Mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálatot (MRI) általában nem rendelnek, kivéve, ha a diagnózis nem egyértelmű, vagy ha aggályok merülnek fel az esetleges szövődményekkel kapcsolatban.
Kezelés
A tünetek jéggel és gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel kezelhetők, amelyek közé tartoznak a nem szteroid gyulladáscsökkentők, például az ibuprofen vagy a naproxen. Néha egy merevítő vagy egy patelláris ínszalag is hasznos lehet. Olyan tevékenységeknél, mint a röplabda vagy a kosárlabda, ahol gyakori az irritált terület megütése, hasznos lehet egy védőbetét viselése.
Ha a sportoló sántít, teljesen ki kell pihennie az olyan tevékenységeket, amelyek súlyosbítják a fájdalmát, amíg az orvos meg nem állapítja, hogy képes visszatérni a tevékenységeihez. Néha, ha a fájdalom nem súlyos, az orvos engedélyezheti a sportolónak, hogy játsszon, de megbeszélheti a térdét megterhelő tevékenységek csökkentését, beleértve a kilométerek csökkentését, a sportágak számának csökkentését, vagy a csapatok számának csökkentését, amelyekben a sportoló játszik.
A fizikoterápia vagy az otthoni gyakorlatok a kezelés fontos részét képezik. A gyakorlatok a négyfejű combizom és a combfeszítők nyújtására, valamint a törzs, a csípő és a lábizmok erősítésére irányulnak. Az erő és a rugalmasság javítása csökkenti a patella ínra és annak rögzítéseire nehezedő terhelést. Fontos, hogy a sportolók a gyakorlatokat ne csak a terápiás üléseken, hanem otthon is végezzék, és a terápia befejezése után is folytassák a gyakorlatokat, hogy megelőzzék a térdpanaszok további epizódjait.
Néha hasznos lehet megbeszélni a sérülést az edzőkkel, hogy felmérjék, vannak-e korrigálható formaproblémák, amelyeken változtatni lehet a további sérülések megelőzése érdekében.
megelőzés
A gyermekeknél előforduló túlhasználati sérülésként az új tevékenység megkezdésekor fokozatosan növekvő edzéssel megelőzhető ez a sérülés. Az általános szabály az, hogy a sérülések elkerülése érdekében az intenzitást, az időtartamot vagy a mennyiséget hetente legfeljebb 10%-kal kell növelni. A korai sportági specializáció nagyobb eséllyel vezethet túlterheléses térdfájdalom kialakulásához, mivel a gyermekek nem tartanak szünetet az ezt okozó ismétlődő mozgásokban. Ha biztosítjuk, hogy a gyermekek évente legalább egy hónapig szünetet tartanak egy adott sportágban, és egy szezonban csak egy csapatban játszanak, az segíthet megelőzni a túlterheléses térdfájdalmat. A tevékenységek diverzifikálása, valamint az időszakos pihenés biztosítása segíthet megelőzni a túlterheléses sérüléseket. Emellett a térdet megterhelő tevékenységek mennyiségének minimalizálása is segíthet megelőzni a térd túlterheléses fájdalmát; ezek közé tartozik a felesleges futás, ugrás és/vagy guggolás minimalizálása. Az aktív gyermekeknek a túlterheléses sérülések minimalizálása érdekében be kell építeniük tevékenységeikbe a törzsmunkát és a nyújtást. Az is hasznos lehet, ha rendszeresen megnézzük a gyermekek formáját a tevékenységeik során.
visszatérés a játékhoz
A sportolók akkor folytathatják a játékot, ha minimális panaszaik vannak. Folytatniuk kell a tüneti kezelést, és módosítaniuk kell a tevékenységüket, hogy minimalizálják a felesleges ugrálást vagy futást. Ha a sportoló sántít, előnyben részesíti a térdét, vagy a térde duzzadt, pihenésre lehet szükség; a sportolót azonnal el kell távolítani a játékból. A sántítás vagy erős fájdalom esetén a játék az ín teljes elszakadását eredményezheti a növekedési lemezről (avulzió), vagy más sérüléshez vezethet. Ha az orvos azt javasolja, hogy a sportoló pihenjen, fontos, hogy kövesse az utasításait, amíg a sportoló nem kap engedélyt. Általában a sportolónak teljes erővel és mozgástartománnyal kell rendelkeznie ahhoz, hogy visszatérhessen a tevékenységhez. Képesnek kell lennie arra is, hogy sántítás nélkül játsszon. Az SLJ egy önkorlátozó állapot. Amikor a sportoló befejezi a növekedést és a növekedési lemez bezárul, az SLJ okozta fájdalomnak meg kell szűnnie.
AMSSM tag szerzők
Caitlyn Mooney, MD és George Pujalte, MD
Anderson, S.J., Harris, S.S. & szerkesztők, 2009. A fiatal sportolók gondozása, Egyesült Államok: Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia.
Houghton, K.M., 2007. Áttekintés a generalistának: az elülső térdfájdalom értékelése. Pediatric Rheumatology, 5(1).
Medlar, R.C. & Lyne, E.D., 1978. Sinding-Larsen-Johansson betegség. Etiológiája és természetes története. JBJS, 60.
http://www..com/pic-370769591/stock-photo-teenage-girls-and-boy-play-together-volleyball.html?src=yNn1yJdhUBemzOedQdPFYA-1-44