Fázisok és módszerek
A PRECEDE-PROCEED modell fázisai és módszerei
1. fázis – Társadalmi értékelés, részvételi tervezés és helyzetelemzés
A közösségszervezés elméletei és elvei relevánsak.
- Közösségszervezés: A közösségi csoportokat segítik a közös problémák vagy célok azonosításában, az erőforrások mozgósításában, valamint a célok elérésére irányuló stratégiák kidolgozásában és végrehajtásában (Minkler és Wallerstein, 2002).
- Közösségi mobilizáció: A közösség tagjai meghatározzák a megelőzési szükségleteket (problémaazonosítás, szükségletfelmérés, programtervezés) és megszerzik a közösségi program támogatását (Treno és Holder, 1997).
A tervezők a következő módszerekkel bővítik a közösség megértését.
- Társadalmi felmérés: Objektív és szubjektív információforrások alkalmazása, amelynek célja, hogy bővítse az emberek kölcsönös megértését a közjóra vonatkozó törekvéseiket illetően (Green és Kreuter, 2005, 31. o.).
- Concept Mapping: Egy strukturált csoporttevékenység, ahol a résztvevők által generált ötleteket kvantitatív elemzésnek vetik alá, amelynek eredményeképpen klasztertérképek készülnek. Végleges megállapodás születik azokról a térképekről, amelyek a legjobban tükrözik a résztvevők véleményét.
2. fázis – Epidemiológiai felmérés, viselkedési meghatározó tényezők és környezeti meghatározó tényezők
Epidemiológiai felmérés
- Azonosítja azokat az egészségügyi problémákat, kérdéseket vagy törekvéseket, amelyekre a program összpontosítani fog.
- Feltárja azokat a viselkedési és környezeti tényezőket, amelyek a legnagyobb valószínűséggel befolyásolják a meghatározott kiemelt egészségügyi problémákat.
- A prioritásokat a kidolgozandó program mérhető célkitűzéseire fordítja (Green és Kreuter, 2005).
Viselkedésbeli meghatározó tényezők
- Az egészségprobléma megjelenéséhez és súlyosságához hozzájáruló viselkedés vagy életmód.
- Mások viselkedése, akik közvetlenül befolyásolhatják a veszélyeztetett egyének viselkedését.
- A döntéshozók tevékenysége, akiknek döntései befolyásolják a kockázatnak kitett egyénekre ható társadalmi vagy fizikai környezetet.
Környezeti meghatározó tényezők
Azok az egyénen kívüli, gyakran az egyén személyes ellenőrzésén kívül eső társadalmi és fizikai tényezők, amelyek módosíthatók a viselkedés támogatása vagy az egészségi kimenetel befolyásolása érdekében.
A programtervezési folyamatnak ebben a fázisában a közösségszervezési elméletek és elvek még mindig relevánsak, valamint a viselkedésváltozás interperszonális és egyéni elméletei, mint például a szociális kognitív elmélet.
3. fázis – Oktatási és ökológiai értékelés
A tervezők a következő tényezőket azonosítják, amelyek befolyásolják a viselkedésbeli és környezeti változások bekövetkezésének valószínűségét.
- Prediszponáló tényezők: “A viselkedés előzményei, amelyek a viselkedés indoklását vagy motivációját biztosítják”.
- Erősítő tényezők: “a viselkedést követő tényezők, amelyek folyamatos jutalmat vagy ösztönzést biztosítanak a viselkedés fennmaradásához vagy megismétléséhez”.
- Megkönnyítő tényezők: “a viselkedés- vagy környezeti változás előzményei, amelyek lehetővé teszik a motiváció vagy a környezeti politika megvalósulását”.
A változáselméletek mindhárom szintje hasznos lehet ebben a szakaszban.
- Egyéni szintű elméletek- leginkább a hajlamosító tényezők kezelésére alkalmasak.
- Interperszonális szintű elméletek – leginkább a megerősítő tényezőkre alkalmasak; közvetett kommunikációs csatornákat és módszereket javasolnak.
- Közösségi szintű elméletek – leginkább az elősegítő tényezőkre alkalmasak; környezeti változásokat és módszereket javasolnak, például alulról szerveződést és érdekérvényesítést (Clark és McLeroy, 1995).
4. fázis – Adminisztratív és szakpolitikai értékelés és a beavatkozások összehangolása
A tervező kiválasztja és összehangolja a program összetevőit a változás korábban azonosított kiemelt meghatározó tényezőivel, hogy feltárja a megvalósításhoz és fenntarthatósághoz szükséges erőforrásokat, szervezeti akadályokat és elősegítőket, valamint szakpolitikákat.
A tervezőnek a meghatározó tényezők értékelése és a beavatkozások kiválasztása közötti összehangolás makro- és mikroszintjét kell vizsgálnia (Green és Kreuter, 2005, 196. o.).)
- Makroszint – Vegyük figyelembe a szervezeti és környezeti rendszereket, amelyek befolyásolhatják a kívánt eredményeket.
- Mikroszint – Koncentráljunk az egyénre, a kortársakra, a családra és másokra, akik közvetlenebbül befolyásolhatják a célközönség egészségmagatartását.
Módszerek egy átfogó program felépítéséhez (Simons-Morton, Greene és Gottlieb, 1995; D’Onofrio, 2001):
- Az ökológiai szintek megfeleltetése a program átfogó összetevőinek.
- Az elméleten és a korábbi kutatásokon és gyakorlaton alapuló konkrét beavatkozások hozzárendelése a konkrét hajlamosító, lehetővé tevő és megerősítő tényezőkhöz.
- A korábbi beavatkozások és a közösség által preferált beavatkozások összevonása, amelyek esetleg kevesebb bizonyítékkal rendelkeznek.
- Ezeknek a beavatkozásoknak az összeillesztése a bizonyítékokon alapuló legjobb gyakorlatok hiányosságainak pótlására.
A beavatkozásoknak a hajlamosító, megerősítő és elősegítő tényezőkhöz való hozzárendelését elsősorban a közösségi szintű elméletek befolyásolják.
5-8. fázis – Végrehajtás és értékelés
A program folyamatának, hatásának és eredményének értékelésére adatgyűjtési terveket kell készíteni.
- Folyamatértékelés: meghatározza, hogy a programot milyen mértékben hajtották végre a protokoll szerint.
- Hatásértékelés: értékeli a hajlamosító, erősítő és elősegítő tényezők, valamint a viselkedési és környezeti tényezők változását.
- Kimenetelértékelés: meghatározza a program egészségi és életminőségi mutatókra gyakorolt hatását.