. . . A háború után,1 amikor a Republikánus Párt átvette az ország kormányzását, szembesültünk azzal a problémával, hogy meg kell határoznunk nemzeti életünk természetét. 150 év alatt olyan önkormányzati formát és társadalmi rendszert építettünk ki, amely sajátosan a miénk. Ez alapvetően különbözik a világ összes többi rendszerétől. Ez az amerikai rendszer. Ez egy olyan határozott és pozitív politikai és társadalmi rendszer, amilyet a Földön valaha is kialakítottak. Az önkormányzat sajátos felfogásán alapul, amelynek alapja a decentralizált helyi felelősségvállalás. Ezen túlmenően azon a felfogáson alapul, hogy csak a rendezett szabadság, a szabadság és az egyén egyenlő lehetőségei révén ösztönözheti az egyén kezdeményezőkészségét és vállalkozó kedvét a haladás menetére. És az esélyegyenlőséghez való ragaszkodásunkban rendszerünk az egész világot felülmúlta.
A háború alatt szükségszerűen a kormányhoz fordultunk minden nehéz gazdasági probléma megoldása érdekében. Miután a kormány felszívta népünk minden háborús energiáját, nem volt más megoldás. Az állam fennmaradása érdekében a szövetségi kormány központosított despotizmussá vált, amely példátlan felelősséget vállalt, autokratikus hatalmat vett át, és átvette az állampolgárok ügyeit. Nagymértékben egész népünket átmenetileg szocialista államba regimentáltuk. Bármennyire is indokolt volt ez háború idején, ha békeidőben folytatódna, nemcsak amerikai rendszerünket, hanem vele együtt haladásunkat és szabadságunkat is tönkretenné.
A háború lezárultával a leglényegesebb kérdés mind hazánkban, mind az egész világon az volt, hogy a kormányok folytassák-e a termelés és elosztás számos eszközének háborús tulajdonjogát és működtetését. Békeidőben választás elé állítottak bennünket a durva individualizmus amerikai rendszere és a szögesen ellentétes doktrínák – a paternalizmus és az államszocializmus doktrínái – európai filozófiája között. Ezeknek az eszméknek az elfogadása az önkormányzatiság megsemmisítését jelentette volna a kormányzat központosítása révén. Az egyéni kezdeményezés és vállalkozás aláásását jelentette volna, amelyek révén népünk páratlan nagyságra nőtt.”
A Republikánus Párt kezdettől fogva határozottan elfordult ezektől az eszméktől és ezektől a háborús gyakorlatoktól. A republikánus kongresszus együttműködött a demokrata kormánnyal számos háborús tevékenységünk leszerelésében. Abban az időben a két párt egyetértett ebben a kérdésben. Amikor a Republikánus Párt teljes hatalomra került, azonnal határozottan visszatért az államról, valamint az egyén jogairól és kötelezettségeiről alkotott alapvető felfogásunkhoz. Ezáltal helyreállította az amerikai emberek bizalmát és reményét, felszabadította és ösztönözte a vállalkozást, visszahelyezte a kormányt a gazdasági játékban a bírói és nem a játékos szerepébe. Ezen okok miatt az amerikai nép előrehaladt a fejlődésben, míg a világ többi része megtorpant, sőt egyes országok még vissza is léptek. Ha valaki tanulmányozza az európai lassú fellendülés okait, azt fogja találni, hogy annak nagy része egyrészt a magánkezdeményezés elfojtásának, másrészt a kormányzat üzleti ügyekkel való túlterhelésének köszönhető.
Ez a kampány azonban egy sor olyan javaslatot élesztett fel, amelyek elfogadása hosszú lépést jelentene amerikai rendszerünk feladása és a kereskedelmi ügyek kormányzati irányításának romboló működése előtti behódolás felé. Mivel az ország nehézségekkel és kétségekkel néz szembe bizonyos nemzeti problémákkal kapcsolatban – azaz a szesztilalommal, a mezőgazdasági segélyezéssel és az elektromos energiával kapcsolatban – ellenfeleink azt javasolják, hogy a kormányt messzire bele kell taszítanunk azokba az üzletekbe, amelyek ezeket a problémákat előidézik. Gyakorlatilag feladják saját pártjuk alapelveit, és az államszocializmushoz fordulnak, mint mindhárom nehézség megoldásához. Azt javasolják, hogy a szesztilalomról térjünk át a szeszes italok állami felvásárlására és értékesítésére. Ha a mezőgazdasági segélyprogramjuk jelent valamit, akkor az azt jelenti, hogy a kormány közvetlenül vagy közvetve vásárolja és adja el és határozza meg a mezőgazdasági termékek árát. És beszállunk a vízenergia-üzletbe. Más szóval, egy hatalmas kormányzati programmal állunk szemben az üzleti életben.
Az amerikai nép elé kerül tehát egy alapvető elvi kérdés. Azaz: el kell-e térnünk amerikai politikai és gazdasági rendszerünk alapelveitől, amelyek alapján a világ többi részéhez képest előbbre jutottunk, hogy olyan módszereket fogadjunk el, amelyek az alapelvek alapjait rombolják? És szeretném hangsúlyozni e javaslatok komolyságát. Szeretném világossá tenni álláspontomat; mert ez az amerikai élet és haladás gyökeréig hatol.
Szeretném Önöknek elmondani, hogy a kormányzatnak az üzleti életben való kivetítése milyen hatással lenne önkormányzati rendszerünkre és gazdasági rendszerünkre. Ez a hatás minden férfi és nő mindennapi életére kiterjedne. A szabadság és a szabadság alapjait rontaná, nemcsak azok számára, akik a kiterjesztett bürokrácia gyeplőjén kívül maradnak, hanem azok számára is, akiket a bürokrácia magába ölel.
Lássuk először az önkormányzatra gyakorolt hatást. Amikor a szövetségi kormány arra vállalkozik, hogy belevág a kereskedelmi üzletbe, azonnal fel kell állítania ennek az üzletnek a szervezetét és igazgatását, és azonnal egy olyan labirintusban találja magát, amelynek minden sikátora az önkormányzatiság pusztulásához vezet.
A kereskedelmi üzlet megköveteli a felelősség koncentrációját. Az önkormányzatiság decentralizációt és számos féket és ellensúlyt igényel a szabadság védelme érdekében. Kormányunknak ahhoz, hogy sikeres legyen az üzleti életben, valójában despotizmussá kellene válnia. Ezzel azonnal megkezdődik az önkormányzat pusztulása.
A kereskedelmi üzletben kalandozni készülő kormány első problémája az adminisztráció módszerének meghatározása. Biztosítania kell a vezetést és az irányítást. Ezt a vezetést politikai szervek válasszák ki, vagy tegyük választhatóvá? A kemény gyakorlati tény az, hogy a vezetésnek az üzleti életben a képességek és a jellem puszta emelkedése révén kell létrejönnie. Ez a fejlődés csak a verseny szabad légkörében valósulhat meg. A versenyt a bürokrácia lezárja. A politikai ügynökségek gyenge csatornák, amelyeken keresztül alkalmas vezetőket lehet kiválasztani a kereskedelmi ügyek vezetésére.
A kormányzat, hogy elkerülje a kereskedelmi ügyekkel megbízott egyének esetleges inkompetenciáját, korrupcióját és zsarnokságát, elkerülhetetlenül a tanácsokhoz és bizottságokhoz fordul. A fékek és ellensúlyok biztosítása érdekében az ilyen testületek és bizottságok minden tagjának egyenlő hatáskörrel kell rendelkeznie. Mindegyiküknek külön felelőssége van a nyilvánossággal szemben, és máris megvan az eszmei konfliktus és a döntés hiánya, ami tönkretesz minden kereskedelmi vállalkozást. Ez nagyban hozzájárult hajózási üzletágunk demoralizálódásához. Ráadásul ezeknek a bizottságoknak különböző szekciókat és különböző politikai pártokat kell képviselniük, így a soraikban egyszerre az összehangolt cselekvés egész sora van, ami tönkreteszi a hatékony igazgatás minden lehetőségét.
Ezeken túlmenően, törvényhozó testületeink valójában nem ruházhatják át teljes hatáskörüket bizottságokra vagy magánszemélyekre az amerikai nép számára létfontosságú ügyek intézésében; mert ha meg akarjuk őrizni a nép általi kormányzást, akkor meg kell őriznünk törvényhozóink hatáskörét kormányunk tevékenységében.
Így minden alkalommal, amikor a szövetségi kormány belemegy egy kereskedelmi vállalkozásba, 531 szenátor és kongresszusi képviselő válik az adott vállalkozás tényleges igazgatótanácsává. Minden alkalommal, amikor egy állami kormányzat üzleti vállalkozásba kezd, egy-kétszáz állami szenátor és törvényhozó válik az adott vállalkozás tényleges igazgatójává. Még ha szuperemberek lennének is, és ha nem lenne politika az Egyesült Államokban, egyetlen ilyen létszámú testület sem tudná kompetens módon irányítani a kereskedelmi tevékenységeket; ehhez ugyanis kezdeményezésre, azonnali döntésre és cselekvésre van szükség. A kongresszusnak hat évnyi folyamatos vitába került, hogy egyáltalán eldöntse, mi legyen a Muscle Shoals irányításának módja.
Amikor a szövetségi kormány vállalja, hogy belevág az üzletbe, az állami kormányok egyből megfosztják az üzlet irányításától és adóztatásától; amikor egy állami kormány vállalja, hogy belevág az üzletbe, egyből megfosztja az önkormányzatokat az üzlet adóztatásától és irányításától. Az önkormányzatok, mivel helyi és emberközeli önkormányzatok, időnként sikeresek lehetnek az üzleti életben, ahol a szövetségi és állami kormányoknak kudarcot kell vallaniuk.
A törvényhozó testületekben ma már elég bajunk van a farönkforgással2 . Ez természetesen a polgárok azon vágyaiból ered, hogy előmozdítsák saját részlegüket, vagy biztosítsanak valamilyen szükséges szolgáltatást. Ezerszeresére nőne, ha a szövetségi és az állami kormányok is részt vennének ezekben az üzletekben.
A gazdasági fejlődésünkre gyakorolt hatás még rosszabb lenne. Az üzleti fejlődés a versenytől függ. Az új módszerek és új ötletek a kalandvágy, az egyéni kezdeményezés és az egyéni vállalkozás szelleméből fakadnak. Kaland nélkül nincs fejlődés. Egyetlen kormányzat sem kockáztathat jogosan az adófizetők pénzével. …
A kormány a kereskedelmi üzletekben nem tűri meg ügyfelei körében a verseny megtorlásának szabadságát, amelynek a magánvállalkozások alá vannak vetve. A bürokrácia nem tűri a függetlenség szellemét; a behódolás szellemét terjeszti mindennapi életünkben, és nem a rosszal szembeni erőteljes ellenállás, hanem az ellenállhatatlan hatalom félénk elfogadásának szokása hatja át népünk vérmérsékletét.
A bürokrácia mindig arra törekszik, hogy kiterjessze befolyását és hatalmát. Nem lehet a kormányzat uralmát kiterjeszteni egy nép mindennapi munkáséletére anélkül, hogy egyúttal a nép lelkének és gondolatainak urává ne tennénk. A kormányzat minden terjeszkedése az üzleti életben azt jelenti, hogy a kormányzat, hogy megvédje magát tévedéseinek és hibáinak politikai következményeitől, ellenállhatatlanul, béke nélkül hajtja magát a nemzetek sajtójának és platformjának egyre nagyobb és nagyobb ellenőrzésére. A szólásszabadság nem sok órával a szabad ipar és a szabad kereskedelem halála után él.”
Ez egy hamis liberalizmus, amely a kereskedelmi vállalkozások kormányzati működésébe értelmezi magát. Az országunk üzleti életének minden egyes bürokratizálási lépése megmérgezi a liberalizmus gyökereit – vagyis a politikai egyenlőséget, a szólásszabadságot, a gyülekezési szabadságot, a sajtószabadságot és az esélyegyenlőséget. Ez az út nem a több szabadsághoz, hanem a kevesebb szabadsághoz vezet. A liberalizmusnak nem a bürokrácia elterjesztésére, hanem annak korlátok közé szorítására kellene törekednie. Az igazi liberalizmus minden törvényes szabadságra törekszik elsősorban abban a magabiztos meggyőződésben, hogy e szabadság nélkül minden más áldás és előny keresése hiábavaló. Ez a hit az alapja minden amerikai fejlődésnek, a politikai és a gazdasági fejlődésnek egyaránt.
A liberalizmus valóban a szellem ereje, amely abból a mély felismerésből fakad, hogy a gazdasági szabadságot nem lehet feláldozni, ha a politikai szabadságot meg akarjuk őrizni. Még ha a kormányzati üzletvezetés kevesebb hatékonyság helyett több hatékonyságot tudna is adni, az ezzel szembeni alapvető ellenvetés változatlanul és változatlanul fennmaradna. Megsemmisítené a politikai egyenlőséget. Inkább növelné, mint csökkentené a visszaéléseket és a korrupciót. Elfojtaná a kezdeményezést és a találékonyságot. Aláásná a vezetői képességek fejlődését. Meggörcsölné és megnyomorítaná népünk szellemi és lelki energiáit. Megszüntetné az egyenlőséget és a lehetőségeket. Kiszárítaná a szabadság és a haladás szellemét. Elsősorban ezek miatt kell ellenállni neki. A liberalizmus százötven éve az amerikai rendszerben találta meg igazi szellemét, nem pedig az európai rendszerekben.”
Nem szeretném, ha félreértenének ebben a kijelentésemben. Egy általános politikát határozok meg. Ez nem jelenti azt, hogy kormányunk a közérdek teljes védelme nélkül egy jottányit is megválna nemzeti erőforrásainktól. Már megállapítottam, hogy ahol a kormány árvízvédelmi, hajózási, öntözési, tudományos kutatási vagy honvédelmi célú közmunkákat végez, vagy egy új művészet úttörője, ott időnként szükségszerűen energiát vagy árukat termel melléktermékként. De ezeknek a fő cél melléktermékének kell lenniük, nem pedig magának a fő célnak.
Nem szeretném, ha félreérthetően úgy értelmeznék, hogy az Egyesült Államokban mindent szabad és ördög vigye el a legtöbbet. Az esélyegyenlőség és az amerikai individualizmus lényege éppen az, hogy ebben a köztársaságban nem uralkodhat semmilyen csoport vagy csoportosulás, legyen az üzleti vagy politikai. Éppen ellenkezőleg, ez a politikai és társadalmi igazságosság mellett gazdasági igazságosságot is követel. Ez nem a laissez faire rendszere.
Mélyen átérzem ezt a témát, mert a háború alatt volt némi gyakorlati tapasztalatom a kormányzati működéssel és ellenőrzéssel kapcsolatban. Nemcsak itthon, hanem külföldön is tanúja voltam a kormányzat számos kudarcának az üzleti életben. Láttam zsarnokságait, igazságtalanságait, az önkormányzatiság lerombolását, azoknak az ösztönöknek az aláásását, amelyek népünket a haladás felé viszik. Tanúja voltam a fejlődés hiányának, az életszínvonal csökkenésének, az ilyen rendszerben dolgozó emberek levert hangulatának. Ellenvetésem nem az elméleten vagy azon alapul, hogy nem ismerem fel a rosszat vagy a visszaélést, de tudom, hogy az ilyen módszerek elfogadása az amerikai élet gyökereit érintené, és lerombolná az amerikai haladás alapját.
Népünknek joga van tudni, hogy továbbra is meg tudjuk-e oldani nagy problémáinkat amerikai rendszerünk feladása nélkül. Én tudom, hogy képesek vagyunk rá. Bebizonyítottuk, hogy rendszerünk elég érzékeny ahhoz, hogy gazdasági és üzleti életünk bármely új és bonyolult fejleményével szembenézzen. Bebizonyítottuk, hogy bármilyen gazdasági problémának meg tudunk felelni úgy, hogy közben a demokráciánk továbbra is megmaradjon a saját háza táján, és hogy ugyanakkor meg tudjuk őrizni az esélyegyenlőséget és az egyéni szabadságot.
Az elmúlt ötven évben felfedeztük, hogy a tömegtermelés feleannyiért gyártja le számunkra a korábban szükséges árucikkeket. Láttuk a nagy termelési és forgalmazási egységek ebből következő növekedését. Ez a nagy üzlet. Sok üzletnek nagyobbnak kell lennie, mert nagyobbak az eszközeink, nagyobb az országunk. Ma már egyetlen dinamót százezer lóerősre építünk. Ez még tizenöt évvel ezelőtt is nagy üzlet lett volna önmagában. Ma azonban a termelésben való haladás megköveteli, hogy tíz ilyen egységet állítsunk egymás mellé.”
Az amerikai nép keserű tapasztalatból joggal tart attól, hogy a nagy üzleti egységeket arra használják fel, hogy uralják ipari életünket, és törvénytelen és etikátlan gyakorlatokkal tönkretegyék az esélyegyenlőséget.
Egy évvel ezelőtt a republikánus kormányzat lefektette azt az elvet, hogy az ilyen rosszat szabályozással lehet orvosolni. Olyan módszereket dolgozott ki, amelyekkel megelőzhetők a visszaélések, miközben az ipari fejlődés teljes értékét meg lehet tartani a köz számára. Ragaszkodott ahhoz az elvhez, hogy amikor a nagy közműszolgáltatókat a részleges monopólium biztonságával ruházzák fel, legyen szó vasútról, erőművekről, telefonról vagy bármi másról, akkor a kormánynak vagy a helyi hatóságoknak a legteljesebb és legteljesebb ellenőrzést kell gyakorolniuk a díjak, a szolgáltatások és a pénzügyek felett. Kijelentette, hogy ezeket az üzleteket üvegzsebekkel kell vezetni.
A nagy feldolgozó- és elosztóiparunk tekintetében a Republikánus Párt ragaszkodott olyan törvények meghozatalához, amelyek nemcsak a versenyt tartják fenn, hanem megsemmisítik a kisebb egységek tönkretételére, illetve a népünk közötti esélyegyenlőség uralmára és korlátozására irányuló összeesküvéseket.
A kormányzat egyik nagy problémája annak meghatározása, hogy a kormány milyen mértékben szabályozza és ellenőrizze a kereskedelmet és az ipart, és milyen mértékben hagyja őket békén. Egyetlen rendszer sem tökéletes. Sok visszaélést tapasztaltunk a magánvállalkozásban. Ezt minden jó polgár nehezményezi. Ugyanolyan fontos, hogy az üzleti szféra távol tartsa magát a kormánytól, mint az, hogy a kormány távol tartsa magát az üzleti szférától.
Nem állítom, hogy intézményeink tökéletesek. Egyetlen emberi eszmény sem érhető el tökéletesen, hiszen maga az emberiség sem tökéletes. Elődeink bölcs felfogását, miszerint a haladás csak a szabad egyének teljesítményének összegeként érhető el, azóta az ország minden nagy vezetője megerősítette. Jackson, Lincoln, Cleveland, McKinley, Roosevelt, Wilson és Coolidge megingathatatlanul kiállt ezen elvek mellett.
És milyen eredményeket hozott amerikai rendszerünk? Országunk a lehetőségek földjévé vált azok számára, akik örökség nélkül születtek, nem pusztán az erőforrások és az ipar gazdagsága miatt, hanem a kezdeményezés és a vállalkozás szabadsága miatt. Oroszország a miénkkel megegyező természeti erőforrásokkal rendelkezik. Népe ugyanolyan szorgalmas, de nem részesült a mi államformánk és társadalmi rendszerünk 150 évének áldásaiban.
A decentralizált önkormányzat, a rendezett szabadság, az esélyegyenlőség és az egyén szabadságának elveihez való ragaszkodás révén az emberi jólét terén végzett amerikai kísérletünk olyan jólétet eredményezett, amelyhez foghatót az egész világon nem találunk. Közelebb jutott a szegénység eltörléséhez, a nélkülözéstől való félelem eltörléséhez, mint az emberiség valaha is elérte. Az elmúlt hét év fejlődése a bizonyíték erre. Egyedül ez ad választ ellenfeleinknek, akik azt kérik, hogy vezessünk be destruktív elemeket abba a rendszerbe, amellyel ezt elértük. . . .
Az én elképzelésem Amerikáról egy olyan ország, ahol a férfiak és nők rendezett szabadságban járhatnak önállóan foglalkozásuk gyakorlása közben; ahol élvezhetik a gazdagság előnyeit, amely nem kevesek kezében összpontosul, hanem mindenki életében elterjedt, ahol építik és védik otthonaikat, és ahol gyermekeiknek megadják az amerikai élet legteljesebb előnyeit és lehetőségeit; ahol minden embert tiszteletben tartanak abban a hitben, amelynek követésére lelkiismerete és szíve készteti; ahol egy elégedett és boldog, szabadságjogaiban biztos, szegénységtől és félelemtől mentes népnek szabad ideje és lendülete lesz arra, hogy egy teljesebb életre törekedjen.
Némelyek megkérdezhetik, hová vezethet mindez a puszta anyagi fejlődésen túl. A férfiak és nők energiáinak felszabadulásához vezet az élet unalmas unalmas munkájától egy tágabb látásmód és egy magasabb remény felé. Lehetőséget ad egyre nagyobb és nagyobb szolgálatra, nem csak a saját országunkban, hanem országunkban az egész világ számára. Ez egy olyan Amerikához vezet, amely testben és lélekben egészséges, fesztelen, fiatalos, lelkes – a legtávolabbi horizontokon túlra tekintő látásmóddal, nyitott, megértő és nagylelkű elmével. Ezeknek a magasabb rendű eszméknek és céloknak kötelezem el magam és a Republikánus Pártot.