Bevezetés/háttér: A Barton olyan érzést kelt, mintha a Sazerac “másik” lepárlója lenne, és ez teljesen rendben is van. Míg a Buffalo Trace nagyszabású kiadványokat dob piacra, és a rovatok hasábjait gyarapítja, addig a Barton csendben olyan klasszikus Kentucky bourbonok lepárlásával foglalkozik, mint az Old Barton és az 1792.
Az 1792, amelyet Kentucky államként való elismerésének évéről neveztek el, eredetileg a “Ridgemont Reserve” utótaggal jelent meg, amíg a Brown-Forman be nem perelte őket, mondván, hogy a vásárlók összetévesztenék a márkájukkal. Érthető az álláspontjuk: ki ne próbálta volna már beírni a telefonján, hogy “Woodford”, és az automatikus helyesbítés “Ridgemont”-ra írja…?
A BBS néhány hete tartott egy 1792-es kóstolót, de a British Rail hiányosságainak köszönhetően én lemaradtam róla. Mivel eléggé kedvelem a márkát, eléggé mérges voltam, ezért gondoskodtam róla, hogy ebben a hónapban is szerepeljen a minták között.
Megjelenés: Meglehetősen mély borostyánszínű
Nóz: Néhány napnyi meglehetősen unortodox bourbon után ez egyfajta “és te megint a szobában vagy” érzést kelt. Mintha a “rye-recept Kentucky bourbon legnagyobb slágerei” lejátszási listája lenne. Rengeteg karamell, vanília és méz, mindezt a fűszeres, fás rozs és a tölgy recsegése támogatja. Valójában, ha ez 15% rozs, akkor ez a 15% nagyon keményen dolgozik; ezt egyáltalán nem lehet eltitkolni. Az aromák mintha cirkálnának a pohárból; nem kell nagyot szippantani, de nem is bömbölnek az orrlyukakba.
Szájban: Jól arányos és olajos. A karamell és a barna cukor inkább átszivárog a szájpadláson, miközben a rozs csattogtatja az ostorát, hogy a dolgok kiegyensúlyozottak és fűszeresek maradjanak. Majdnem egyfajta sózott vajszerűség. Minél tovább van a szánkban, annál nagyobb a rozs hatása, bár sosem válik túlzóvá.
Finish: A hordó és a rozs fássága nyugodtan elhalványul.
Az ár-érték arány: Megéri.
Összefoglaló: Imádtam, amikor először kóstoltam, és most is imádom. Ez az, amiről a bourbon ebben a fajta kor- és árkategóriában szól, és sikerül annak lennie anélkül, hogy harsány vagy hivalkodó lenne. Talán semmi vadul idioszinkratikus; csak egy jó, klasszikus bourbon, amit jól csinálnak.
Általános ítélet: Valószínűleg az öt legjobb bourbonom között van 50 font alatti áron. Persze, egy jól bejáratott himnuszról énekel, de bármikor szívesen hallgatnám, ahogy ezt teszi.
Szavak: WhiskyPilgrim