DISZKURZUS
A streptococcusokkal szemben ASO, és ADB formájában fejlődő antitestek az akut fertőzés kezdete után közel 2-3 héttel magas szintet érnek el.
Mivel a streptococcus szövődmények is 2-3 héttel az akut fertőzés kezdete után alakulnak ki, az ARA vagy PSGN esetén a legtöbb esetben magasabb ASO és/vagy ADB titerek mutathatók ki egyetlen szérummintában.
Az egyetlen szérummintában mért antitesttiterek értelmezése a normális érték felső határától függ. Ugyanabban a közösségben az ASO és az ADB átlaga és ULN értékei idővel változnak.
A S.pyogenes fertőzések kiújulási arányát befolyásoló tényezők szintén hatással vannak az ASO és az ADB titerekre. E tényezők közül a beteg életkora, a GABHS előfordulása a beteg környezetében és a GABHS M szerotípusai vezetnek.
Ezért az ULN-ek meghatározásához egészséges populáción belüli vizsgálatok elvégzése ajánlott. Az Antistreptolysine-O és ADB titereket az adott populációra meghatározott felső normális határértékek alapján kell értékelni, és ezeket az értékeket rendszeresen frissíteni kell .
Mivel a magasabb CRP-titerek számos etiológiával összefüggésbe hozhatók, így a streptococcusfertőzésekkel is összefüggésbe hozhatók, így a betegcsoportok kizárhatók a vizsgálatból. Az ASO-titerek szintje emelkedik az A, C és G csoportba tartozó streptococcusfertőzésekben, valamint emelkedhet myeloma multiplex, hypergammaglobinémia vagy a reumatoid faktor magasabb szintje esetén is . Tekintettel arra, hogy betegünknél nemrégiben átélt streptococcusfertőzés lehetséges jelenlétére, indokoltnak tartottuk, hogy a magasabb ASO-szinttel rendelkező beteget kizárjuk a vizsgálatból.
Vizsgálatunkban az ADB-titerek szintje az 5-15 éves gyermekeknél 50 IU/ml és 576 IU/ml között mozgott (átlag 123,6 IU/ml és medián 50 IU/ml). A normális ADB-érték felső határát 219,2 NE/ml-ben állapították meg. Amikor a betegeket korcsoportok alapján értékelték, a 11-15 éves korcsoportban az ADB-szintek szignifikánsan magasabbnak bizonyultak az 5-10 éves korcsoporthoz képest (p=0,008). A hazánkban és külföldön végzett vizsgálatokban különböző referenciaértékeket kaptak az ADB ULN értékeként.
A legtöbb vizsgálatban azonban az ADB ULN értékét 200-240 IU/ml-ben határozták meg, összhangban a mi vizsgálati eredményeinkkel. A legtöbb tanulmányban a felső normális határértéket az antitesttiterek mérése után a legmagasabb 20%-os és a legalacsonyabb 80%-os értékeket megkülönböztető értékként fogadták el.
Az USA-ban végzett vizsgálatban Klein et al. az ADB ULN értékeit 60 IU/ml, 170 IU/ml és 85 IU/ml értékként jelentették az óvodáskorban, iskoláskorban és felnőtteknél .
A Kaplan és munkatársai által végzett vizsgálatban 1131, 2-12 éves korú gyermekbetegnél vizsgálták az ADB-titerek szintjét az USA különböző régióiban. Ebben a vizsgálatban az ADB antitesttiterek ULN-értékét 640 IU/ml-ben mutatták ki, és az ADB-titerek növekedését figyelték meg az életkor előrehaladtával .
A Johnson és munkatársai által az USA-ban végzett vizsgálatban 160, 5-16 év közötti gyermeket követtek nyomon 2 éven keresztül. Számos egyetem szolgáltatott anyagot ehhez a vizsgálathoz, a szerzők az ASO és az ADB titerek potenciális növekedését észlelték a GABHS klinikai manifesztációinak megjelenése nélkül. Ebben a vizsgálatban az ADB ULN értékét 640 NE/ml-ben jelölték meg. A Lütticken és munkatársai által Németországban végzett vizsgálatban az ADB ULN-értékét 240 IU/ml-ben állapították meg .
Noha a világ szinte minden földrajzi régiójában megfigyeltek posztstreptocikális szövődményeket, ezek a leggyakrabban az afrikai országokban, Brazíliában, Közép-Dél-Ázsiában és a szubszaharai afrikai országokban fordulnak elő. Emellett az ausztráliai őslakosok, az Új-Zélandon élők és a csendes-óceáni szigeteken élők körében magasabb az előfordulási arány. Ezért az ezekben a régiókban végzett vizsgálatok során magasabb ADB-titerekkel találkoztak. Steer és munkatársai 2009-ben közzétett tanulmányukban a Csendes-óceánon található Fidzsi-szigetek felnőtt, illetve gyermekpopulációját vizsgálták. Az ADB-titereket nefelometriás módszerrel mérték olyan gyermekek szérummintáiban, akik nem kaptak GABHS-fertőzést, és az ADB ULN-értékét az 5-14 éves korcsoportban 499 IU/ml-ben határozták meg. Ugyanebben a vizsgálatban a felnőtt korcsoportban (>35 év) az ADB-titer mediánértékét 265 IU/ml-ben határozták meg, és az ADB-titerek drámai csökkenését jelezték az öregedéssel.
Indiában Karmarkar és munkatársai az ADB-titereket 10 éves időközönként vizsgálták 1991-1992, 2001-2002 között, és nem észleltek változást az ADB-titerek ULN-értékeiben. Ebben a kutatásban az ADB felső normális határértékét 200 NE/ml-ben jelölték meg.
A Zaman és munkatársai által végzett és 2002-ben közzétett bangladesi vizsgálatban 361 egészséges, 5-14 év közötti gyermek ADB értékeit elemezték mikrotiteres módszerrel. Az ADB mértani átlaga 222 IU/ml, illetve 340 IU/ml volt.
A Wang SH és Huang ZD által végzett vizsgálatban az iskoláskorú gyermekek és felnőttek esetében a normál érték felső határát 240 IU/ml-ben, illetve 160 IU/ml-ben állapították meg.
A hazánkban az ADB-titereket vizsgáló két tanulmány keltette fel a figyelmünket. Az Ince és munkatársai által 1999 augusztusa és 2000 augusztusa között Ankarában végzett vizsgálatban 230 olyan gyermek szérumában elemezték az ADB-titereket, akiknél a toroktenyészet nem mutatott ki A, C és G csoportú béta hemolitikus streptococcusokat DNS-enzimatikus hasítópróbák segítségével. Vizsgálatukban az ADB-titerek geometriai átlagát és ULN-jét 72, illetve 200 todd egység/ml-ben határozták meg. Az általuk mért ULN-ek összhangban voltak a miénkkel. Ugyanebben a vizsgálatban az ADB-titerek átlagának növekedését 12 éves korig észlelték, és a maximális értékeket 10-12 év közötti gyermekeknél jelentették.
Eren és munkatársai által 2002 decembere és 2003 márciusa között Isztambulban végzett multicentrikus vizsgálatban az ADB-t nefelometriás módszerrel mérték, az ADB ULN értékeit 170 IU/ml-ben határozták meg a 0-4 éves korcsoportban és 480 IU/ml-ben az 5-19 éves korcsoportban. A 20 éves és idősebb felnőtteknél az ADB ULN értéke 340 IU/ml volt.
Következtetésképpen, adataink alapján elmondhatjuk, hogy a normális ADB értékek felső határai a betegek életkorától és földrajzi régiójától függően változnak. A kórházunkba nem fertőző okokból felvett, korlátozott számú betegcsoporttal végzett vizsgálatunk nem biztos, hogy reprezentálja az összes egészséges populációt. Ezért úgy gondoljuk, hogy saját referenciaértékeink meghatározása érdekében célszerű lenne a vizsgálatot rendszeres időközönként kiterjeszteni hazánk minden régiójának óvodáiban, iskoláiban és különböző korcsoportjaiban élő egészséges lakosságra.