A vénás visszaáramlás (VR) a vér visszaáramlása a szívbe. Állandósult körülmények között a vénás visszatérésnek meg kell egyeznie a szívteljesítménnyel (Q), ha időben átlagoljuk, mivel a szív- és érrendszer lényegében egy zárt hurok. Ellenkező esetben a vér felhalmozódna a szisztémás vagy a pulmonális keringésben. Bár a szívteljesítmény és a vénás visszaáramlás egymástól függ, mindkettő egymástól függetlenül szabályozható.
A keringési rendszer két keringésből (pulmonális és szisztémás) áll, amelyek a jobb kamra (RV) és a bal kamra (LV) között sorban helyezkednek el. Az egyensúlyt nagyrészt a Frank-Starling-mechanizmus biztosítja. Például, ha a szisztémás vénás visszatérés hirtelen megnő (pl. váltás függőleges helyzetből hanyatt fekvő helyzetbe), a jobb kamrai előfeszítés megnő, ami a lökettérfogat és a pulmonális véráramlás növekedéséhez vezet. A bal kamra a pulmonális vénás visszatérés növekedését tapasztalja, ami viszont a Frank-Starling-mechanizmus révén növeli a bal kamrai előterhelést és a lökettérfogatot. Ily módon a vénás visszatérés növekedése a szív teljesítményének megfelelő növekedéséhez vezethet.
Hemodinamikailag a vénás érágyakból a szívbe történő vénás visszatérést (VR) a nyomásgradiens (vénás nyomás – jobb pitvari nyomás) és a vénás ellenállás (RV) határozza meg. Ezért a vénás nyomás növekedése vagy a jobb pitvari nyomás vagy a vénás ellenállás csökkenése a vénás visszatérés növekedéséhez vezet, kivéve, ha a változásokat a testtartás megváltozása okozza. Bár a fenti összefüggés igaz azokra a hemodinamikai tényezőkre, amelyek meghatározzák a vér visszaáramlását a vénákból a szívbe, fontos, hogy ne tévesszük szem elől azt a tényt, hogy a véráramlás a teljes szisztémás keringésen keresztül a szív teljesítményét és a vénás visszatérést jelenti, amelyek az állandósult állapotban egyenlőek, mivel a keringési rendszer zárt. Ezért ugyanúgy mondhatnánk, hogy a vénás visszaáramlást az aorta középnyomás mínusz a jobb pitvari középnyomás, osztva a teljes szisztémás keringés ellenállásával (azaz a szisztémás érellenállással).
Sokszor felvetik, hogy a vénás visszaáramlás diktálja a szív teljesítményét, ami a Frank Starling-mechanizmuson keresztül történik. A fent említettek szerint azonban egyértelmű, hogy ugyanígy a szívteljesítménynek is diktálnia kell a vénás visszaáramlást, mivel bármely időtartam alatt mindkettőnek szükségszerűen egyenlőnek kell lennie. Hasonlóképpen, az átlagos szisztémás töltőnyomás fogalma, a vénás visszaáramlás hipotetikus hajtóereje nehezen lokalizálható és fiziológiás állapotban lehetetlen mérni. Továbbá, a vénás visszaáramlás leírására használt Ohm-féle megfogalmazás figyelmen kívül hagyja a kritikus vénás paramétert, a kapacitást. Az e kifejezésekkel kapcsolatos zűrzavar vezetett néhány fiziológust arra, hogy azt javasolják, hogy a “vénás visszaáramlásra” helyezzük a hangsúlyt a szívteljesítmény mérhetőbb és közvetlenebb befolyásoló tényezőire, mint például a végdiasztolés nyomás és a térfogat, amelyek okozati összefüggésben állnak a szívteljesítménnyel, és amelyeken keresztül a térfogati állapot, a vénakapacitás, a kamrai compliance és a vénatágító terápiák hatásait meg lehet érteni.