A fennsíkok olyan földrajzi és geológiai formák, amelyek minden kontinensen előfordulnak, és a Föld területének körülbelül egyharmadát foglalják el. Olyan sík, de meglehetősen magasan fekvő domborzati formákként határozhatók meg, amelyek legalább az egyik oldalukon a környező területek fölé emelkednek. A fennsík a síkságok, hegyek és dombok mellett a négy fő domborzati forma egyike. A fennsíkoknak a kialakulásuk módjától függően két típusa van; a vulkáni kitörés során kialakult vulkanikus fennsíkok és a földkéreg felemelkedésével kialakult tagolt fennsíkok. A világ legnagyobb fennsíkja a Közép-Ázsiában található Tibeti-fennsík, amely Indián és Kínán keresztül húzódik, és mintegy 1,5 millió négyzetmérföldnyi területet foglal magában.
Kialakulási folyamat
A fennsíkok kialakulásában különböző folyamatok játszanak szerepet, és a földfelszín kialakulásának minden egyes folyamata nem egy pillanat alatt végbemenő geológiai aktus, hiszen több millió évbe telik, amíg a kiemelkedő, lapos fennsíkok kialakulnak. A fennsíkok kialakulhatnak egy vagy több folyamat révén, beleértve az eróziót, a magma feláramlását és a láva kilövellését. Létrejöhetnek akkor is, amikor a magma felfelé nyomul, de nem töri át a földfelszínt, hanem inkább megemeli a földkéreg egy részét. A láva is áttörheti a földkérget, és hosszú idő alatt felépülve egy megemelkedett szárazföldi területet alkothat. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a különböző fennsíkok kialakulásának módját.
Vulkanikus fennsíkok
Amint a neve is mutatja, a vulkanikus fennsík a fennsíkok olyan típusa, amely vulkanikus tevékenységek, például láva kitörése vagy magma feláramlása révén jön létre. A vulkáni fennsíkoknak két különböző, de egymással szorosan összefüggő típusa van, nevezetesen a lávafennsík és a piroklasztikus fennsík. A kettő kialakulásában hasonló, azzal a különbséggel, hogy a lávafennsíkot lávafolyás, míg a piroklasztikus fennsíkot piroklasztikus áramlás jellemzi. A legtöbb fennsík akkor keletkezik, amikor a Föld mélyén lévő magma felfelé nyomul a felszín felé, de nem sikerül áttörnie a kérget, hanem felemeli a felette lévő áthatolhatatlan kőzetet. Ily módon a sík terület felemelkedik, és fennsíkot képez. Az ismétlődő lávafolyás a talajon lévő repedéseken keresztül is kifolyhat, és kiterjedt felületen terjeszkedhet. A kitörés a láva alacsony viszkozitása miatt mindig nem heves. A kiterjedt és egymást követő lávafolyás végül befedi az eredeti felszínt, és egy masszív lávafennsíkot alkot.
Néha a vulkánkitörést piroklasztikus áramlások (a kitörő vulkánból kiáramló vulkáni anyag és forró gázok) jellemezhetik. Ezek a vulkáni anyagok, beleértve a vulkáni hamut, a piroklasztikus kőzeteket, a tefrát és az agglomerátumokat, felsivá, tufává és mafává cementálódnak, és piroklasztikus fennsíkot alkotnak. Néhány példa a vulkanikus fennsíkokra: az Északi-sziget vulkanikus fennsíkja, a Columbia-fennsík és a Shirasu-Daichi.
Szakadó fennsíkok
Egyes fennsíkok idővel alakulnak ki az eső és a víz hatására egy felemelkedett területen. A két ágens eróziós folyamata a felemelkedett területen, például a hegyvonulaton, a környező területtől elkülönülő földrajzi jellegzetesség kialakulásához vezet. A szaggatott fennsíkok erősen erodált fennsíkok. A víz a fő eróziós erő a fennsíkokon. Ahogy folyó formájában áramlik, völgyet váj a sziklákba, és az üledékeket a tengerbe mossa. Idővel a völgyek olyan óriási szárazföldi képződményekké válnak, mint a Colorado-fennsík Grand Canyonja. A szél és az eső végül lekoptathatja a fennsíkot, ami butte-ok és mezák kialakulásához vezet. A tagolódó fennsíkokra példa a Cumberland-fennsík, az Allegheny-fennsík, a Dekkán-fennsík és a Kék-hegység.
A fennsíkok osztályozása
Noha a fennsíkoknak a kialakulásuktól függően két nagy típusa létezik, ezek a domborzati formák a környezetük alapján is osztályozhatók. A világ legmagasabb, hegységekkel határos fennsíkjait intermontán fennsíkoknak nevezik. Ilyen például az ázsiai Tibeti-fennsík, amely egyben a világ legnagyobb fennsíkja is. Az egyik oldalon síkság vagy tenger, a másik oldalon pedig hegység által határolt fennsíkokat piemonti fennsíkoknak nevezik. Klasszikus példa erre az Atlanti-óceáni parti síkság és az Appalache-hegység között elhelyezkedő Piedmont-fennsík. A kontinentális fennsíkok olyan fennsíkok, amelyek a hegységektől távolabb alakultak ki, és minden oldalról vagy óceánok, vagy síkságok határolják őket. Ilyen például az Antarktiszi-fennsík.
A Tibeti-fennsíkról
A Tibeti-fennsík a világ legnagyobb és legmagasabb fennsíkja. Kelet- és Közép-Ázsiában található, és Kínában Csinghaj és a Tibeti Autonóm Terület, Indiában pedig Himachal Pradesh és Ladakh nagy részét foglalja magában. A fennsík észak-déli irányban mintegy 620 mérföldet, kelet-nyugati irányban pedig 1600 mérföldet tesz meg. Magassága több mint 14 800 láb, és gyakran a “világ tetejeként” emlegetik. A Tibeti-fennsík területe körülbelül 970 000 négyzetmérföld. A fennsík kialakulása az Eurázsiai- és az Indo-Ausztráliai-lemez közötti konvergens határ mentén több mint 5 millió évvel ezelőtt bekövetkezett kontinentális ütközés eredményeként jött létre. Érdekes módon a Tibeti-fennsík még mindig évente 0,2 hüvelykkel emelkedik.