A prokinetikus szereket jelenleg az alsó gasztrointesztinális traktus motilitási zavarainak lehetséges terápiájaként vizsgálják. A kolinerg agonisták, mint például a bethanechol, köztudottan javítják a posztoperatív ileust, de a mellékhatások miatt csak korlátozottan alkalmazhatók. A dopamin-antagonisták, mint például a domperidon, úgy tűnik, hogy maximális prokinetikus hatásuk van a proximális gasztrointesztinális traktusban, és hatékonyak olyan állapotokban, mint a gasztroparézis és a gastrooesophagealis reflux, de úgy tűnik, hogy kevés élettani hatásuk van a vastagbélben vagy a vastagbél motilitási zavaraiban. A naloxon, egy opioidantagonista, ígéretesnek tűnik az irritábilis bél szindrómában, vékonybél pszeudo-obstrukcióban és székrekedésben szenvedő betegeknél. Az eritromicin motilin-agonistaként fejt ki prokinetikus hatást; a diabéteszes gasztroparézis kezelésében alkalmazták, és úgy tűnik, hogy javítja a vastagbél pszeudo-obstrukció és a posztoperatív ileusz tüneteit. A metoklopramidot, egy kombinált kolinerg agonistát és dopamin antagonistát, jelenleg kizárólag a proximális motilitási zavarok kezelésére alkalmazzák. A ciszaprid tűnik a legígéretesebbnek a vastagbél motilitási zavaraiban szenvedő betegek esetében. A posztoperatív ileusban szenvedő betegeknél a ciszaprid a placebóhoz képest a bélműködés fokozott visszatérésével jár. Krónikus székrekedésben szenvedő betegeknél a ciszaprid növeli a székletürítés gyakoriságát és csökkenti a hashajtókkal való visszaélést felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt. Remélhetőleg a gasztrointesztinális motilitás jobb megértésével olyan hatékony prokinetikus szereket fognak kifejleszteni, amelyek javítják a vastagbél motilitási zavaraiban szenvedő betegek tüneteit, és segíthetnek megjósolni azokat a betegeket, akiknek előnyös a székrekedés sebészeti kezelése.